A Teremtő és birodalma

11. fejezet: A Teremtő és birodalma

Minden világ, minden birodalom, a nehézkedés törvénye szerint hét szintre van osztva. Az egész teremtés is hét  alapvető világból áll, melyekből eddig csak négyet ismerünk. Fokozatosan, lentről felfelé tártuk fel őket. Ismételjük el:

1. A teremtés legalacsonyabb részét a durvaanyagú világűr képezi. Ez a legkisebb az összes világ között, de egyúttal a legtömörebb és a legnehezebb is. E birodalom egyes bolygóin anyagi testben emberek élnek.

2. Fölötte helyezkedik el a valamivel nagyobb finomanyagú világűr, ahol a halál után az emberek lelke él. Habár ez a világ teljesen más természetű, de még mindig anyagi.

3. Mindkét anyagi világ hajtóereje a lényszerű kör - a lényszerű birodalom. Az anyag felmelegedését, átalakítását és mozgását okozza. Innen származnak a lények, az úgynevezett nagy és kis lényszerűek, melyek mindkét világűrben tevékenyek.

4. A lényszerű birodalom fölött lebeg a szellembirodalom, a szellemek paradicsoma. E birodalom alsóbb szintjein élnek a kifejlődött szellemek, akik az anyagban fejlődésen mentek át. A magasabb szinteken a teremtett szellemek  élnek, akik irányítják a paradicsomot és az egész világűrt.

A további három világot majd fentről lefelé vesszük át.

Az egész teremtést átjárja az alaperő, ez élteti és tartja fenn. Hatása lefelé gyöngül. Intenzitása a legfelső világban, eredete közelében, a legnagyobb. Az alaperő tehát egy bizonyos forrásból származik, mint ahogy a villanykörte fényének is van saját forrása, ami villamos energiát állít elő. Az alaperő forrása örök. Nem látjuk, csak intuitívan kiérezhetjük, de logikusan is levezethető, ha már ismerjük a sugárzást és a törvényeket. Ha már tudjuk, hogy az örök törvények hatása nem véletlenszerű vagy kaotikus, hanem pontos és következetes, ebből arra lehet következtetni, hogy intelligens szerzőjük van.

A materialisták és egyes szellemi irányzatok Kozmikus energiának, Fénynek vagy Erőnek, az idealisták meg  Istennek  nevezik. A materialisták nem személyesítik meg, mert csak külső megnyilvánulását -a fény formájú sugárzást- ismerik el. Az idealisták intuitívan megértették, hogy a fény nem azonos magával a Forrással. Érezték, hogy perszonifikált intelligencia rejtőzik mögötte - a Teremtő. Ki fedezte fel közülük az igazságot? Mind a két fél. Az idealisták a Forrást a materialisták a sugárzást fedezték fel. Mindegyik fél egy részigazságra talált, ami számunkra csak teljességében -a Forrás és a sugárzás egyesítésével- világos.

A legfelső Forrás kisugárzása tehát magába foglalja az alaperőt. A durvaanyagú világűr alsó részébe, a naprendszerekbe, a csillagokon -a napokon, mint a villanykörtéken- keresztül továbbítódik. Ezek szerint tehát a Nap az alaperő közvetítője, s ezáltal az élő természet fenntartója illetve az élettelen anyag életadója is.

A gyakorlati élet jó néhány analógiával szolgál az alaperő és az anyag kötődéséről. Ezek egyike például a számítógép.  Ez az anyagi tárgy életre keltés nélkül nem dolgozik, mert az anyag élettelen. Energiához kell juttatni, hogy aktivizálódjon. Ezért a számítógépet elektromos áramra kell kapcsolni. Ám ez nem elég ahhoz, hogy képes legyen dolgozni, és megmutassa intelligens képességeit. Programra van szüksége, ami a képességek kihasználását bizonyos szabályok szerint irányítani fogja. Ki hozta ezt létre? Természetesen valamilyen intelligencia - a program szerzője. Ezek az összefüggések valahogy így néznek ki:

számítógép - elektromos áram - program - szerző.

Hasonlítsuk most össze ennek a számítógépes láncnak az analógiáját az egész teremtéssel. A számítógép szekrényét, mint a leganyagibb részt, a világűrhöz hasonlíthatjuk. Az elektromos áramot, ami életre kelti a számítógépet, a lényszerű birodalomhoz hasonlíthatjuk, ami a világűr meghajtója és éltetője. A világűrt is program vezérli - az örök törvények. Ezeknek éppúgy van alkotójuk - szerzőjük, s ez a legfelsőbb Forrás, aki ezeket a törvényeket megteremtette és érvényesíti. A kölcsönös összefüggéseket sematikusan az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

világűr - lényszerű birodalom - örök törvények - Alkotó.

Az egész elektronika és technika, minden műszer és gép ezen a négy alapszinten működik. Ebből az analógiából látható, hogy bár a materialisták nem tudnak róla és nem ismerik el az intelligens Forrást, sem az örök törvényeket, mégis alá vannak rendelve ezeknek a törvényeknek - és így az Alkotónak is.

Egyeseknek már bizonyára eszébe jutott, hogy a számítógép hasonló részekből tevődik össze, mint az ember. Tegyünk összehasonlítást. Az anyagi test olyan mint a számítógép szekrénye: látható és tapintható. Lélek nélkül viszont mozdulatlan, élettelen. A lélek tehát a test éltetője, elektromos árama. Hogy értelemszerűen tudjon benne működni és kifelé hatni, kell hogy legyen saját programja - szelleme. Ez pedig latens képességei segítségével -melyeket a törvényekhez hasonlíthatunk- irányítja a testet és a lelket. Mivel a szellem csak program, kell hogy legyen saját szerzője, alkotója. Ez a legmagasabb Forrás - a Teremtő, kinek kisugárzásából származik az emberi szellem. Eljutottunk tehát a következő logikus összefüggésekhez:

emberi test - lélek - szellem - Teremtő.

 

Rendezzük áttekinthető sorrendbe az összes analógiát:

számítógép - elektromos áram - program - szerző

világűr - lényszerű birodalom - örök törvények - Alkotó

emberi test - lélek - szellem - Teremtő

 

»»» «««

Most gondolkozzunk el azon, hogyan használták ki az idealisták ismereteiket. Bár elismerték a legfelsőbb Forrás személyes létezését, nem folytatták a szellemi kutatást ugyanolyan intenzíven és következetesen, mint a racionálist, mert a Teremtő műve - a törvény - néhol nagyrészt ismeretlen maradt. Ez a kiegyensúlyozatlanság a Teremtő valódi lényegének, természetének elferdítését eredményezte: mindenhatóvá kellett tenni, hogy cselekedeteit és megnyilvánulásait meg tudják magyarázni. Az “értelmes” materialisták és a “naiv” idealisták között még mindig fennáll az ellentmondás létezésének megítélésében, s ennek se vége, se hossza. A materialista nem hisz semmilyen Istenben, az idealista pedig a természetfölöttiben, a valószerűtlenben hisz.

Az egyszerű ember -bár benne él a természetben, amit nem ő teremtett, csak módosított- abban a hitben él, hogy a természet önműködően, önmagától jött létre. Éppen olyan a hozzáállása az örök törvényekhez is. Bár naponta érzékeli hatásukat, mert állandóan “jutalmazzák” vagy “verik”, azt hiszi, hogy szintén automatikusan működnek. Kételyei vannak Teremtőjükkel szemben, sőt azt állítja, hogy ha nem látja, akkor nem is létezik. Ugyanaz az ember számítógéppel dolgozik, de eszébe sem jut kételkedni a program szerzőjének létezésében csak azért, mert nem látja. De csak kevesen gondolkodnak el ezeken az összefüggéseken, hogy az ilyen hozzáállás a Teremtőhöz nélkülözi a logikát.

Folytassuk az összehasonlítást. Lehet-e a program szerzője felsőbbrendűségének pozíciójából “mindenható”, és tehet-e a számítógéppel valamilyen beavatkozást és változtatást anélkül, hogy betartaná az összes szükséges műveletet: bekapcsolni a villanyt és a számítógépet, aztán betáplálni a programot? A válasz mindenkinek világos: nem tehet. Alkalmazkodnia kell a törvényekhez, melyek segítségével a számítógép és a program működik.

Hasonlóképpen a Teremtő, bár alkotója az örök törvényeknek, ezekbe önkényesen nem avatkozhat be, mert megváltoztathatatlanok. Például, ha törvény formájában minden ember szellemébe betáplálta a szabad akaratot, ezt respektálnia kell, és nem korlátozhatja, s nem is akarja. Csak arra törekszik, hogy az őrszellemeken és a magasabb lényeken keresztül ezt az akaratot irányítsa, inspirálja.

Ezért nem változtathatja erőszakkal jóra az összes embert, mert “robotokká” tenné őket, nem szabad emberekké, akiknek önfejlesztés által kell érlelődniük. Az ember szabad akarata támogatja a szellem fejlődését, és ezzel tartósságát -öröklétét- is. Isten hasonló módon irányítja az embert, mint ahogy a szülők segítik gyereküket, akinek viszont felnőttkorában többnyire egyedül kell harcolni az életben, hogy érett és erős emberré váljon. Erőszakkal irányítva, saját meggyőződés és átélés nélkül a szellem nem lenne önálló, tudatos személyiséggé.

»»» «««

Isten a legtöbb ember számára ugyan ismert, de egyúttal elképzelhetetlen és tartalmatlan fogalom is. Annak, hogy megértsék és elfogadják a létezését az a legfőbb akadálya, hogy az emberek számára láthatatlan. Ebben az a tragikus, hogy az emberek már nem is akarják őt megismerni és megérteni, mert létezése számukra közömbös. Mint ahogy a számítógép felhasználók megelégszenek azzal, hogy van programjuk, és szükségtelen, hogy tudják ki a szerző, úgy a legtöbb ember is megelégszik azzal, hogy van élete. Nem érdekli őket, hogy ezt ki és miért alkotta. Csak nehézségek közepette, ha végzetes csapás éri őket, jut eszükbe -még néhány ateistának is- Teremtőjük, és fordulnak hozzá segítségért.

Régen az embereknek nem kellett tudni az örök törvényekről. Míg jobbára a szellemük, s nem az eszük -ami az anyaghoz kötötte őket- szerint éltek, csak azt tették, amit jónak és helyesnek éreztek. Őszintén és odaadóan szerették a Teremtőt, mint ahogy a gyermek szereti az apját, még ha teljesen nem is érti. Később, mikor az ember alárendelte szellemét az ész uralmának, már képtelen volt érzékelni illetve érezni az Istent, ezért kellett őt konkretizálni. Állatok, szobrok, festmények, amulettek vagy más istenek formájában ábrázolták őt. Viszont a bálványok imádatával ezekhez, és nem az igazi Istenhez kötődtek.

A mai, ész-orientált ember nem csupán nem szereti a Teremtőt, de nem is érzi szükségét, hogy megismerje, mert túlfejlett esze képtelen megérteni azt, ami vele nem azonos nemű. Az ember összes alkotóeleméből egyedül a  szellem  akarja megismerni szerzőjét. A szellemben van lerögzítve a szellemi tudás vágyának törvénye, amely arra kényszeríti az embert, hogy keresse élete értelmét. Aki ezt a vágyat elhanyagolja, nem is tudja mitől fosztja meg magát. Minden törvénynek megvan a maga értelme, azért kell őket használni.

Mivel a mai ember mindent főleg ésszel ismer meg és értékel, éppen az ész az egyetlen út, amelyik még elvezetheti a Teremtő megismeréséhez. A logikus gondolkodás és a szellemi tudás vágya összekapcsolhatja az észt a szellemmel, és akkor majd az ember képes lesz szellemileg növekedni és fejlődni.

»»» «««

Hogy néz ki valójában a Teremtő? Annak ellenére, hogy mint intelligencia hat, nincs semmilyen formája, lénytelen. A fehér fény csak láthatatlan Szellemének sugárzása, amit az idealisták méltán neveznek “szentnek”. Az ember is szellem, de nem ugyanolyan. Túl nagy a különbség a lénytelen lényeg - Isten Szelleme - és az emberi lélek között. Ezért a szent kifejezés nem tulajdonságot jelöl, hanem lényeget.

A szentség jelenti a legnagyobb tökéletességet és a lénytelenséget, ami abban nyilvánul meg, hogy egyedül az Isten független. Minden más azáltal, hogy az ő sugárzásából jött létre és él, függ tőle.

E magyarázat után talán egyesek megértik, hogy a szent szót a Földön helytelenül használják. Azokat az embereket, akik tiszta életükkel magasabb tökélyre jutottak mint mások, nem nevezhetők szentnek. Talán már kifejlődött örök szellemmé lettek, akik a földi halál után mehetnek a paradicsomba. De az ember nem lehet szentté, ahhoz Istenné kellene lennie. Bár néhány szellemi tanítás azt állítja, hogy mindenki azzá lehet, a további ismeretek érthetővé teszik, hogy ez egy tévhit. Csak a Teremtő Szent, aki saját tökéletessége alapján teljesen más lényegű, és ezt nem lehet senkire átvinni, mert ez kezdettől fogva adott és megváltoztathatatlan. Rajta kívül minden csak az ő sugárzásából jött létre, nem pedig az ő lénytelen lényegéből -a Forrásból-, ezért tőle teljesen eltérő. Amikor a festő fest egy képet önmagáról, a mű minőségileg nem azonos az alkotóval. A képnek nincsenek ugyanolyan képességei, mint a szerzőnek, csak kinézetre hasonlít rá. Így Istenen kívül minden csak hozzá hasonlatos, de nem ugyanolyan. Az ember sohasem lesz olyan, mint az Isten.

A lénytelen Isten Háromságot alkot: Atya, Fiú és Szentszellem. Az Isten a legidősebb, kezdetben egyetlen volt. Két okból nevezzük Atyának. Egyrészt azért, mert közvetlenül az ő lénytelen lényegéből jöttek létre fiai, másrészt az emberekkel szemben szintén atya, mert az ő sugárzásából jöttek létre. Fiai - Jézus, mint a szeretet és Imanuel, mint az akarat, a Szentszellem -később különültek el, mint önállóan ható intelligenciák. Bár mindegyik rész működhet önállóan, mindig kötődik az egészhez - az Atyához.

A fiúk isteni értelmezés szerint más fajtájúak, mint az emberi szerint. Az embernél a fiú szellemileg nem része apjának, csak testileg. Ám az Isten fia ezzel ellentétben szellemi része az Atyának, mert nála más burok nem létezik. Az Isten fia tehát ugyanolyan fajtájú, mint az Atya, csak később és csak részben elkülönítve tőle. Hogy megközelíthessük ezt az különválást s egyszersmind kötődést, elég úgy elképzelni az Isten fiait, mint az ember karjait: el vannak különítve a testtől, lehetnek önállóan aktívak, és mégis össze vannak kötve az egész testtel. (Melléklet – 10. kép)

A lénytelen Háromság alkotja az első, és egyben a legnagyobb világot - a lénytelen birodalmat. Közelében semmi sem létezhet, csak a forró lángok tengere, melyek fénye átsugározza a környező sötétséget. Ez a sugárzás csak nagyobb távolságban mérséklődik kissé a hideg hatására, aminek eredményeképpen kialakulnak az élet különböző szintjei. Bár számunkra láthatatlanok, mégis valósak. A fény saját nyomása alatt a szabad térbe terjed, és egy bizonyos határtól saját erejéből visszatér eredetéhez. Ez a sugárzás tehát körülhatárolt. Így alkotja a második világot - az isteni birodalmat. Mivel van határa, ott kell létezni időnek és térnek, és ezáltal fejlődésnek is. De az emberi szellem fejlődése szempontjából az isteni birodalomban létező idő és tér észrevehetetlen, örök.

Az isteni birodalomban már hatnak az alaptörvények. A Teremtő saját sugárzása visszatér, mégpedig a visszahatás és az azon neműség törvénye szerint. Azáltal, hogy átment az isteni birodalom szintjein, nem változott meg, nem hűlt le, azonos nemű maradt, és ezért vissza vonzódik. Ha megváltozna, az azonneműség törvénye gátolná ezt a visszavonzást. Ez azt jelenti, hogy az isteni birodalomban minden azonos nemű az eredeti sugárzással, tehát örök, tökéletes, azonos és megváltoztathatatlan. Itt tudatosítani kell, hogy az isteni kifejezés nem azonos nemű Isten fogalmával, csak sugárzásához kötődik, ami formát öltött. Ezért az isteni birodalom tökéletes és azonos nemű Isten sugárzásával, de nem az Istennel. Ez másképp is mondható: Isten jelentése több, mint annak a szónak, hogy isteni. Csak az az isteni, ami az ő legjobb minőségű, első sugárzásából jött létre. Fiai közvetlenül az ő lénytelenségéből származnak, ezért az   Isten Fiai, és nem isteni Fiúk.

»»» «««

Az isteni birodalom első, vagyis legfelsőbb szintjén megformálódott a teremtés első lénye - az Őskirálynő. A lénytelen Isteni szeretet kisugárzásából jött létre. Ő a legideálisabb és a legszebb női lény. Ám fénye csak a női nemre hat, bár az egész teremtés összes lénye -női és férfi- az ő hatása alatt formálódott meg. Ő adja a nőknek a megformálás képességét illetve funkcióját. A Földön ez azt jelenti, hogy egyedül a nő képes, természetesen a férfirész -a sperma- segítségével, létrehozni a gyerek anyagi testét. Az ő saját testéből növekedik az embrió teste, és jön létre egy új porhüvely a szellem számára az anyagban. A Teremtő, illetve a férfi az élet kezdeményezője, a nő pedig a  fenntartója.

Hasonló módon történik ez minden anyagtalan világban. Minden szinten először a legtökéletesebb nő formálódik meg, és azután az ő segítségével önműködően -az isteni kisugárzás hatására- formálódnak a szellemek és a lények, az állatok és minden más. A nő minden szinten mintha az egész népesség, minden ott lakó anyja lenne. A legtökéletesebb nő valójában hidat képez az új világhoz. Az Őskirálynő, mint az első nő a teremtésben, nemcsak az emberiség, hanem egyúttal az egész teremtés anyja is.

Erzsébet  (Elisabeth), az Őskirálynő sohasem élt a Földön, ezért nem is volt Jézus földi anyja. A keresztény egyház jogtalanul nevezi Jézus földi anyját, Máriát “az egek királynőjének”. Néhány embernek lehetősége nyílt megpillantani az Őskirálynő földöntúli szépségű képét, de nem a valódi formáját. (Melléklet – 12. kép)

Bár a Teremtőtől látszólag nagy távolságban működik a lénytelen és az isteni birodalom között, kölcsönös szeretet köti össze őket, melynek tisztaságát és mélységét az emberi szellem képtelen megérteni, mert ez isteni szeretet, más fajtájú, mint a legtisztább emberi szeretet.

»»» «««

Az egész Háromság és az Őskirálynő sugárzásából formálódott meg az isteni birodalom további szintjén Isten trónjának négy őre. Ezek lények, akik emberileg felfoghatatlan -szárnyas állat- formájúak, oroszlán, sas, bika és kos kinézettel. Viszont ezek felvilágosult, tudatos lények, akiknek szellemük is van. A földi állatok csak saját létezésüket tudatosítják, saját személyiségüket nem, mivel csak lelkük van, a szellem hiányzik. Ezek az Isten trónja körül négyzetben elhelyezett lények tartalmazzák az alapvető “építőanyagot” a teremtés további szintjeihez, és a további világokhoz is. Például a kosból - akinek ezek közül egyedül van emberi feje - jöttek létre az emberi szellemek. Isten trónjának őrei állati formájuk ellenére csak kinézetre hasonlítanak a földi állatokhoz, különben nincs semmi közük egymáshoz. Szellemük fejlettebb mint a tökéletes emberi szellem, mert már az isteni birodalomban megformálódtak. Ezért is tudnak kommunikálni a Teremtővel. Formájuk a magas szellemi képességeken kívül olyan testi adottságokat is kifejez mint az erő, bátorság, hősiesség, kitartás, hűség stb. (Melléklet – 11. kép)

»»» «««

Az isteni birodalom további szintjén az arkangyalok formálódtak meg. Megjelenésük tökéletesen szép férfi - női lényre emlékeztet, akiben az isteni kisugárzás pozitív és negatív része van egybeolvasztva. Az arkangyalok, mint minden lény, állandóan tevékenyek, mert az egész teremtésben csak a mozgás tartja fenn az életet. Mivel a Teremtő közvetlen közelében élnek, tökéletesek, bár saját akaratuk nincs. Az egész isteni birodalomban angyalok -isteni lények- is élnek. Nemcsak isteni hírnökök, más feladataik is vannak. Az angyalok minden világban élnek, s mivel nincs saját akaratuk, közvetlenül a Teremtő irányítja őket az egyes hierarchiákon keresztül (Melléklet – 14. kép)

Mikor az Isten meglátogatja az arkangyalokat, és láthatóvá akarja magát tenni, az azonneműség törvénye szerint anyagba burkolja magát - az ő szintjükről való burkot ölt magára. Emberi kinézetre formálódik, ami viszont nem az ő igazi kinézete, mivel ő lénytelen, forma nélküli. Ez a buroköltés csak azért szükséges, hogy az arkangyalok érzékelhessék és kommunikálhassanak vele, és hogy túlságosan finom szelleme megmaradhasson környezetükben, le legyen rögzítve. E burok nélkül újból felszállna az azonos nemű lénytelen szintre. E burok ellenére a Teremtő arcának sugárzása oly erős, hogy az arkangyalok egyáltalán nem láthatják, mert a fény elvakítja őket.

Az összes lény megformálódása után -melyekből sokkal több létezik, mint amennyit említettünk-, az isteni birodalomban megformálódtak az állatok, a tájak, az épületek és a tárgyak.

Annak ellenére, hogy a további világok leírására főleg a mítoszokból és a legendákból ismert fogalmakat -mint például király, királynő, lovag, vár, őr, birodalom- fogunk használni, nem fiktív képekről, hanem reális, tehát valódi személyekről és dolgokról van szó. A mesék ugyanis a szellemileg fejlett emberek vízióit tükrözik, akik bepillantást nyertek a felsőbb világokba. Amíg jobbára a szellem, nem pedig az ész szerint éltünk, az egyforma fogalmak és tárgyak megjelölésére mi is ugyanazokat a kifejezéseket használtuk, mint a felsőbb világokban. Ma, a materializmus korában, modernebb kifejezésekkel helyettesítettük őket, és az eredetieket csak a mesékben őriztük meg. Például a várat és a kastélyt elneveztük rezidenciának, székhelynek, kormányépületnek, a királyból elnök lett, a lovagból katona. A funkció és az értelem tehát maradt, csak a megnevezés változott.

A világok, melyeket szelleminek, “anyagtalannak” nevezünk, csak a mi szempontunkból megfoghatatlanok és láthatatlanok, mivel a mi anyagunk teljesen más jellegű. Leegyszerűsítve: az egész teremtés anyagi és élő, tehát valóságos. Ennek ellenére a világűr felett lévő összes világról azt mondjuk, hogy anyagtalanok, mivel számunkra láthatatlanok és földi érzékszervekkel - vagy technikai eszközökkel - észlelhetetlenek. A személyek és a tárgyak nevei víziók formájában voltak közvetítve, vagy követek és próféták hozták le őket a Teremtőtől. Később róluk is lesz szó.

Az anyagtalan világokkal való ismerkedés közben azt látjuk, hogy itt hierarchiák uralkodnak, melyek az ottani élet megfelelő működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Az azonneműség törvénye szerint vezető pozíciókba a legtökéletesebb lények kerülnek, akik önműködően formálódtak meg, mert ott nem létezik alábecsülés vagy visszaélés a tekintéllyel.

»»» «««

Teljesen az isteni birodalom szélén egy gyönyörű épület áll, az aranytemplom - az isteni vár, ahonnan az alaperő -a fehér sugárzás- visszaverődik a Teremtőhöz. De csak a legerősebb, az azonos nemű tér vissza. A kisugárzás többi része -megfosztva a legjobb minőségű elemektől, amiből az isteni birodalom keletkezett-, a nagyobb távolság és a csökkentett nyomás következtében már nem térhet vissza a Forráshoz, mert már nem azonos nemű az eredeti sugárzással. Mint megformálatlan szellemi lecsapódás -mint lehűlt sugárzás- marad itt. De nincs pusztulásra ítélve, mivel egy további élet csíráit tartalmazza. Ezek viszont csak nagyobb távolságban, hidegebb környezetben formálódhatnak meg. Ha ez a lecsapódás ki lenne bocsátva a sötétbe és a hidegbe, felbomlana, mert az élethez fényre is szüksége van, ha nem is olyan erősre, mint amilyen az isteni birodalomban létezik. Ezen túl azonban már nincs semmi fény, mert minden visszatér a Forráshoz.

Ezért a Teremtő saját akarata segítségével megtartotta a fényt az isteni birodalmon kívül is, és így megteremtette a lecsapódás életfeltételeit. Az ismert bibliai kijelentéssel “Legyen világosság!” kiküldte Szellemének, saját alkotó akaratának - Imanuelnak egy részét, hogy fényt biztosítson a lecsapódás létéhez. Ez nemcsak képletesen történt, hanem reálisan is. Fiának - akaratának egy része valóban eltávozott tőle, és valóságos személy formájában az Élet Fényét képezi a további világok számára. Ezzel a Teremtő az isteni birodalom határán túl új világok megformálódását tette lehetővé, melyek Imanuel személyes segítsége nélkül, sosem formálódhattak volna meg.

 

»»» «««

Az isteni kisugárzásnak - az alaperőnek - két fő funkciója van: új világokat alkotni és fenntartani őket. A világok ebből az elsődleges sugárzásból jöttek létre, a járulékosból már csak fenn vannak tartva.

Szemléltessük most az egész teremtést, mind a hét világot a mi emberi szemszögünkből, felülről lefelé:

 

1. a lénytelen birodalom,

2. az isteni birodalom,

3. az ős-szellemi birodalom,

4. a szellemi birodalom,

5. a lényszerű birodalom,

6. a finomanyagú világűr,

7. a durvaanyagú világűr.

 

A világok megformálásánál és fenntartásánál az alaperő az azonneműség törvénye szerint nem hatolhat át tiszta formában az összes szinten. Mikor áthatol egy-egy alacsonyabb szinten, gyengül és lehűl. Ez az átváltozás szükséges, mert az itt lakók nem tudnák elviselni az erősebb kisugárzást. Alapjában véve ez a meggyengítés az alaperőt három alaperőre változtatja - istenire, szellemire és lényszerűre. Ezek mindegyikéből hidegebb világok jönnek létre.

Az alaperő az invesztíció - a saját befektetés, amit a Teremtő a teremtésbe helyezett, mivel ez az ő sugárzásának egy része. Minden világ ragyogó folyadékként veszi ezt az erőt, és befogadja egy óriási, aranytál formájú edénybe, amit   Grálnak nevezünk. Minden világ legfelső szintjén egy erődítményszerű vár védi a Grált.

Minden ilyen célú várat Grál-várnak nevezünk.

Sorrendben az első vár, fentről lefelé haladva a teremtésben, egészen az isteni birodalom végén áll.

A második vár az ős-szellemi birodalom kezdetén áll.

A harmadik vár a szellembirodalom csúcsán található.

A negyedik vár a finomanyagú világűr legmagasabb részében helyezkedik el.

A lényszerű birodalomnak nincs Grál-vára, annak székhelye van - az Olimposz. (Melléklet – 13. kép)

Az ötödik Grál-vár Jeruzsálemben, a Sion hegyén lesz felépítve.

Az isteni Grál-várban, tehát az isteni birodalom legszélén a Grál őrei élnek, akiket Örökkévalóknak, Véneknek vagy Legidősebbeknek nevezünk. Huszonnégyen vannak. Az arkangyaloktól eltérően van szabad akaratuk, mivel a Teremtőtől nagyobb távolságban élnek. Feladatuk védeni, elosztani és módosítani az alaperőt az isteni birodalomban, és átadni az ős-szellemi Grál-várba. Az összes Grál-vár mint az alap energia “transzformátora” működik az egész teremtésben. Az isteni Grál-vár királya Imanuel - a Szentszellem, akit fehér galamb szimbolizál. (Melléklet – 15. kép)

Minden várban csak a legtisztábbak, az adott világban a szellemileg legfejlettebbek lehetnek a Grál lovagjai - őrei. A szellemi világokban ez a legmagasabb férfibeosztás, ami számunkra még ismeretlen tevékenységeket foglal magába. A Grálban pezseg és forr egy forró folyadék, amely tündöklésével beragyogja az egész várat. Tökéletességüknek köszönhetően egyedül a Grál-őrök tudják elviselni ezt az erős ragyogást. Az edényből kiáradó magas nyomást és hőfokot kevésbé tökéletes szellem képtelen lenne elviselni, “elégne” vagy elvesztené eszméletét.

Rendszeres időközönként -a Földön minden évben május végén- a Teremtő kisugározza Fián, Imanuelen keresztül az alaperőt az összes Grál-várba. Minden világban tudatosan és hálával fogadják az energia a kiáradását, s a legnagyobb ünnepként ünnepelik. Csak a Földön nem tartják az emberek komoly és fontos eseménynek, mert semmit sem tudnak róla. Ha a Teremtő csak egy évben nem küldené el ezt az energiát, az isteni birodalmon túli világokban beindulna a bomlás, a széthullás és a pusztulás.

Az alaperő hiányát mindenki főleg tavasszal érzi, erre mondjuk, hogy erőt vett rajtunk a tavaszi fáradtság. Az új erő kiáradásakor azután fokozott optimizmust, örömet és életkedvet érzünk.

»»» «««

A régi időkben a Föld az anyagiság magasabb szintjén lebegett mint most. Akkor több alaperő hatotta át, ezért világosabb volt. Enyhe és melegebb éghajlat, rövidebb éjszakák jellemezték. Az emberek nem töltöttek hosszú időt pihenéssel, mivel főleg szellemi életet folytattak, és a szellem nem ismeri a fáradtságot, az csak eszünket és testünket fogja el. A megsokszorozódott alaperővel együtt járt a szépség, a jóság és az igazságosság, mivel összhangban éltek az örök törvényekkel. A Föld a világos bolygók peremén, legalul volt található, ezek határát alkotta. Az összes felette lévő világ sugárzása áthaladt rajta.

A teremtés zenekarában a Föld kapta meg az „első hegedűs” szerepét, ma is az, mivel veszi, átalakítja és visszaadja a teremtés összes szintjéről érkező sugárzást.

Amíg az emberek jobbára szellemi, mint anyagi életet folytattak, a Föld jól visszasugározta a feldolgozott alaperőt az egész teremtésbe.

De később a sötét szellemek súlya lesüllyesztette a Földet egészen a bomlásnak indult bolygók szintjére, melyek az alaperő nagy távolsága és hiánya miatt pusztulóban vannak. Negatívan hatnak a Földre, és ez a Föld sugárzásában is megnyilvánult. Az első hegedűs hamisan kezdett játszani, és ez természetesen megzavarta az egész zenekar - a teremtés játékát. Követein keresztül a Teremtő figyelmeztette a hegedűst – a Földet, és mikor ez nem segített, úgy döntött beavatkozik. De az ő beavatkozása a hegedűs számára drasztikus lesz.

 

»»» «««