A belülről lepecsételt könyv

20. fejezet: A belülről lepecsételt könyv

Az ítélet ideje nincs egyetlen napra korlátozva. Bár a Bibliában mint az ítélet napja van említve, ez csak annak a csúcsa. A Földön az ítélet sokkal hosszabb ideig, körülbelül 1500 évig fog tartani, és több csúcs-stádiuma lesz. Már akkor elkezdődött, mikor az Ember Fia eltávozott a Földről, ahol ebben az évszázadban mint az Igazság Szelleme - Abd-ru-shin élt.

A megtisztítás, mint az ítélet első fázisa, több helyen is folyik: az egész anyagi világűrben, az egyes bolygókon, és egyúttal az embereknél is. Lesüllyedése következtében a Föld egyre tömörebb anyagi burkokat vett magára, melyektől majd az ítélet során fokozatosan megszabadul. E burkok elvesztése és az átalakulás után feljebb fog emelkedni. Az anyag finomabbá válása összefügg az ember szellemi átalakulásával. Ne feledjük, hogy az ember valahogy úgy kötődik bolygójához, mint a virág vagy a gyümölcs a fához. Ahogy az ember szelleme a halál után, mikor eltávozik a szellembirodalomba, örökkévalóvá lesz, úgy a Föld is az ítélet után, mikor megszabadul anyagi burkaitól, örök szellemi bolygóvá lesz. A megtisztítás után egy kicsit felemelkedik, de még nem a szellemiségbe, csak a sötét bolygók hatása alól szabadul ki. A természeti katasztrófák majd megújítják, föllazítják a Földet, és megszabadítják a “kártevőktől”, vagyis a hamis lakóktól. Az ítélet során az emberiségnek két lehetősége van:

vagy rálép a fejlődés útjára,

vagy folytatja eddigi életmódját, és aláveti magát az“operációnak", ami megfoszthatja életétől.

Más bolygókon -melyek a Föld fölött helyezkednek el- a szellemek nem ilyen drasztikus körülmények és feltételek között érlelődnek, mint a Földön. Az ember szellemének fejlődése nem úgy volt eltervezve, mint ahogy ez az emberiség több ezer éves történelméből ismeretes. Az, hogy olyan kegyetlenül ment végbe, csak az emberi hibák és gyöngeségek következménye volt.

Azoknak az embereknek a szelleme, akik nem komplex módon - szellemileg, lelkileg és testileg - fejlődnek, kígyó formájú. Nincs se keze se lába, hiányzik az emberi formája. A Biblia is “kígyófajzatként” említi a sötéteket. Szellemi testük szürke vagy barna kígyóra emlékeztet, viszont nagyobb mint az ember, s van köztük olyan is, amelyik szép színű. Mivel ezek a kígyók fejjel fölfelé, függőleges helyzetben mozognak, sárkányra emlékeztetnek. A Bibliában leírt hétfejű sárkány valójában a szellemi látással érzékelt Lucifer. Hétszeresen nagyobb az ereje, mint egy bukott angyalé, az pedig erősebb, mint az ember. A Teremtő beavatkozása által a bukott angyalok szellemének le van vágva a farka, hogy erejük gyöngüljön, és ne emelkedhessenek az anyagiság fölé, s ne árthassanak a szellemi világoknak.

A Föld számára a megtisztítás elkerülhetetlen “operációvá” vált, még ha az egyszerű ember nem is érzékeli túlságosan a sötétség negatív hatását. A Teremtő ezt a hatást körülbelül úgy látja, mint ahogy az orvos látja a rák támadta testet a röntgenfelvételen. Aki tudni fogja, miért kell ennek az operációnak megtörténni, és hogyan kell tőle óvakodni, az károsodás nélkül élheti át.

A “világos” emberek közül, akik az ítélet során elpusztulnak, senkinek sem kell attól félni, hogy a halál után szelleme elbomlik. A világosok közül egyesek azért halnak meg, mert erre karmikusan rászolgáltak, mások azért, mert a szenvedés által szellemük gyorsabban fejlődik ki. Megint mások azért halnak meg, mert ami szellemi ismereteiket illeti még nem rendelkeznek megfelelő hittel és meggyőződéssel, amit csak a megjósolt katasztrófák személyes átélése fog megszilárdítani.

Az viszont kérdéses, hogy ki a sötét, és ki a világos. Ezt ugyanis nem maga az ember dönti el, gyakran nem is sejti kicsoda, mivel nem ismeri múlt életeit. A világos általában alábecsüli, míg a sötét túlbecsüli önmagát, s azt gondolja, hogy ő világos. Ezért ezt nem az emberek, hanem a magasabb szellemek döntik el.

Az ítélet előtt a sötétség képviselője valóban a Föld “uralkodójává” lett, mégpedig nagyszámú sötét ember és sötét szellem segítségével. Fölényüket és hatalmukat az is bizonyítja, hogy sok választott, a karmától már megtisztított embert is eltérítettek a további szellemi fejlődéstől. Az igazságtalan szenvedés és a rossz gyakran kétségbeesést váltott ki náluk, amely helytelen valláshoz vezette őket, ahol szellemileg stagnálnak vagy deformálódnak. Másokat a sötétek csábítása szellemileg közömbössé vagy ateistává tett.

A sötétségnek sikerült még azokat a magasabb szellemeket és lényeket is eltéríteni, akik küldetéssel inkarnálódtak a Földre. Ma minden nemzetben van néhány, s ezeknek kellett volna elhozni az embereknek az “új evangéliumot”, vagyis a modern kiadású szellemi üzenetet az Ember Fiától. Közülük soknak jövendölni és hirdetni kellett volna az Ember Fia ismételt eljövetelét. Szellemük erősebb kisugárzása folytán a sötétség megszületésük után azonnal felismerte és eltérítette őket származásuk és feladatuk tudatosításától. Ráhatással volt a szülőkre, a környezetre, és ezáltal meg lettek fosztva természetes önbizalmuktól, s ehelyett inkább lebecsülés jutott nekik osztály­részül, ami gátolta jó irányú szellemi gyarapodásukat. Önbizalmuk meggyöngítésével és a segítők eltérítésével meg lett kötve a kezük, s meg lett hiúsítva valódi feladatuk végrehajtása.

Az talán jogos csodálkozást fog kiváltani, hogy miként maradhattak alul ilyen magas szellemek és lények a sötétséggel szemben. A magyarázat egyszerű. Mikor először vagy tizedszer vannak a Földön, az emberi szellemekhez képest -akik átlagosan 200 - 500 esetben vannak itt- nekik sokkal nagyobb nehézségbe kerül alkalmazkodni az ismeretlen környezethez. Ezenkívül az ember csak az asztrálból vagy a finomanyagúságból inkarnálódik a Földre, ezzel szemben a magasabb szellemnek néhány világnyi különbséget kell legyőzni, melyek az ő saját világától teljesen eltérőek. Anyagi és lelki burkaik, amikhez nincsenek hozzászokva, szó szerint elborítják látásukat és emlékezetüket. Azáltal, hogy a sötétek aláássák gyerekkoruk természetes lefolyását, és megnehezítik életkörülményeiket, olyan szituációba kerülnek, mint akivel szembekötősdit játszanak: szemüket kendővel kötik be, és még alaposan meg is pörgetik őket, hogy elszédüljenek, s céljukat ne találják meg.

A bukott angyalok, a magasabb szellemektől eltérően, nagyon gyorsan ráébrednek földi küldetésükre. Számukra a Föld azonos nemű környezetet jelent az inkarnálódásra, mivel csak a finomanyagúságban vagy az anyagiságban élnek. Nekik senki sem állít akadályokat gyerekkoruktól fogva, s így gyorsan, akadályoztatás nélkül érnek meg feladatukra.

Talán valakiben felötlik, miért engedi meg a Teremtő vagy a magasabb szellemek, hogy a bukott angyalok és a sötét szellemek a Földre inkarnálódjanak. A válasz tömör: a szellemek önműködően, az azonneműség törvénye szerint is idevonzódnak és inkarnálódnak. A terhesség közepén minden leendő anya mellett néhány -többnyire sötét- szellem tartózkodik, akik igyekeznek “megelőzni” az igazi világos szellemet. Annyi is elég, hogy az állapotos nő “alacsonyabb” emberek társaságába kerül, s ezek azonos nemű hidat - sugárzást képeznek, amit a világos szellem nem tud elviselni. Elmenekül, s így átengedi helyét a sötét szellemnek. A bukott angyal inkarnálódása természetesen nem véletlen, hanem pontosan megszervezett dolog, mivel küldetése van. Ez úgy van elrendezve, hogy a kiválasztott anyának a sötétek közé kelljen menni, hogy ezáltal alakítsa ki az idevonzáshoz szükséges hidat.

Térjünk vissza a magasabb szellemekhez, akik küldetéssel születtek a Földre. Mivel a szellemi világokban a gonoszság és ennek megnyilvánulásai nem léteznek, ezt itt elsősorban meg kell ismerniük, le kell leplezniük és meg kell érteniük. Azután harcolniuk kell vele, mert a rossz, ha le is lepleződik, nem adja meg magát. Ez a folyamat rengeteg energiát és időt követel. A sötétek állandóan bolygatják lelki és testi egyensúlyukat, hogy nyakig ússzanak a gondokban és a problémákban, s ne legyen idejük önmagukkal illetve a sötétség elleni harccal foglalkozni. Ha még a segítőktől is megfosztják őket, akkor a feladat teljesítése szinte lehetetlen.

A magasabb szellemek és segítőik energetikailag még születésük előtt egymásra lettek kapcsolva, hogy kölcsönösen erősítsék és támogassák egymást. Rajtuk keresztül kellett volna a sötétek elleni segítségnek fentről áramlani. A Teremtő a Földön ugyanis csak az emberek közvetítésével tud segíteni, de ez nem lehet akárki, aki mit sem sejt a követ küldetéséről. Ezért a közönséges ember nem képes jól megérteni a világos szellemek sugallatait, hogy segítsen a követnek, ha őt nem ismeri.

A követ küldetése lényegében csak szellemi jellegű. A segítőknek kell megteremteniük az anyagi feltételeket, hogy küldetését megvalósíthassa, és anyagibb vibrációikkal egyúttal védeniük is kell őt a sötét hatással szemben. A követ azáltal, hogy elveszti segítőit, elveszti a teljes támogatást is. Anyagilag nem olyan szilárd, mint az emberi szellemek, ezért a túlélés sok erőfeszítésébe kerül. És így ahelyett, hogy a Teremtőre kapcsolódna rá, csak az anyaghoz köti magát túlélése érdekében. A szüntelen földi gondok megzavarják magas kapcsolatait. Ezért halála előtt Jézus azt tanácsolta apostolainak, hogy misszionárius tevékenységük közben ne törődjenek se az élelemmel, se a ruházattal. Különben nem meríthetnének föntről szellemi ismereteket.

Hasonló jelenség játszódik le a nőknél, mikor férfi aktivitással elvesztik azt a képességüket, hogy rákapcsolódjanak a magas szférákra.

»»» «««

Ma egy kis szláv nemzetbe inkarnálódott a legtöbb szellemileg fejlett ember, mivel ennek kell választott nemzetté lenni. E nemzet tagjai sok földi létezés során már majdnem minden nemzetiségen és valláson átmentek, hogy szellemüket sokoldalúan tökéletesítsék. Ahogy életei során minden ember néhányszor átmegy az állatöv jelein, hogy magáévá tegye ezek kvalitatív tulajdonságait, éppen úgy magáévá kell tennie minden nemzet pozitív tulajdonságait is. Nem léteznek jó és rossz jelek, ahogy jó és rossz nemzetek sincsenek. Csak az emberek mutatják ki -lelki és szellemi fejlettségük szerint- különféle tulajdonságaikat pozitív vagy negatív módon. Ezért a nemzeteknek nem kell idegen példaképeket utánozni, hanem meg kell hagyni saját kultúrájukat és szokásaikat, hogy megőrizzék tipikus vonásaik tisztaságát.

Ebbe a kis nemzetbe inkarnálódott  Szvanhilda a Hattyúk bolygójáról, hogy elhozza nekik az “evangéliumot” az Ember Fiától. Szellemileg legfejlettebb nemzetként a legnagyobb szellemi segítséget kellett az ítélet idején kapniuk. Annak ellenére, hogy a sötétség eltérítette valódi segítőit is, állandóan kapott pótsegítséget, hogy befejezhesse feladatát. Ez a könyv nem az ő alkotása, hanem föntről, Imanueltől átvett mű.

Az új birodalom koráig a sötétség ezt a népet jobban fogja kísérteni mint a többi nemzetet. A sötétek azon lesznek, hogy politikailag, erkölcsileg és szellemileg is kudarcot valljon. Végül is mindig ezt tette a választott néppel. Ennélfogva e népen belül nagyobb a viszálykodás, az elégedetlenség, a bűnözés és a káosz, mint máshol. Ilyen nehezített körülmények között kell majd a választottaknak igazolniuk tisztaságukat és szellemi fejlettségüket.

A kiválasztott nemzet egy erős politikai személyiséget -egy ős-teremtett szellemet- kapott, hogy vezesse ezekben a nehéz időkben. Valódi küldetésnek teljesítésében azonban saját népe akadályozza, mert a sötétek hatására azt hiszi, hogy az ellenkező elvet személyesíti meg. A nép nem tudja, hogy a sötétek az ő döntéseit elferdített formában terjesztik, s ezzel rontják hírnevét. Amennyiben a nemzet nem birkózik meg ezzel a próbatétellel, csapdába húzza vezérét is. Az Ember Fiának csillaga figyelni fogja az emberek szellemi sugárzását, és védeni fogja őket a különféle katasztrófaszerű eseményektől. De ha elutasítják a föntről kínált segítségeket, és hagyják magukat a sötét hatás által eltéríteni, elvesztik kiválasztottságukat, és ezt az ítélet idején nehéz szenvedés formájában -amitől meg lehettek volna kímélve- újból ki kell érdemelniük.

Ha legalább a nemzet kis része megváltozna, és szellemileg felocsúdna, akkor itt a megtisztítás enyhébb formában játszódna le. A sötétek közül sokan alkalmazkodnának az új körülményekhez, és a nemzet természetes halálukkal megtisztulna. A természeti csapásoknak és a háborúknak nem kellene olyan erővel kirobbanniuk, mint amilyen a negatív karma hatására felhalmozódott. Kár, hogy sok világos ember nem találta meg és nem fogadta el a segédkezet, ami a Grál-üzenet által fel volt kínálva. Most, mikor az óra öt perc múlva elüti a tizenkettőt, még maradt egy utolsó lehetőségük, hogy felébredjenek, és megértsék a körülöttük folyó eseményeket - az Ember Fiától származó lerövidített Üzenet segítségével. Ez a mai korra szabott új evangélium kozmikus sebességgel fog elterjedni az egész világon, hogy mentőövként szolgáljon mindazok számára, akik vágyódnak az Igazságra és az örök életre.

Ha a világ nem eszmél fel minél előbb, akkor a Földön beindul egy katasztrófaszerű forgatókönyv, ami el van készítve az egész emberiség számára, fizetségképpen a szellemi lustaságért és tudatlanságért. Csak az erős csapások képesek felrázni az emberiséget, és meggyőzni arról, hogy van szelleme is.

Ez a forgatókönyv az utolsó bibliai próféciában, János apostol Jelenések könyvében található. Görög elnevezése Apokalipszis, vagyis jelenések, mert megjeleníti azokat a történéseket, melyeknek az ítélet idején kell lejátszódniuk. A Jelenések körülbelül száz évvel Jézus földi halála után íródtak. Idejüket tekintve, és összehasonlítva az ókori prófétákkal, a legkorábbi és egyúttal a legpontosabb híreket tartalmazzák az ítélet idején elkövetkezendő eseményekről. Képek és szimbólumok formájában tárulnak elénk, hogy értelmük csak közvetlenül a megvalósulás előtt világosodjon meg. Az emberiség János jelenését ajándékként kapta, hogy tudja, mitől kell őrizkednie, és mire várhat bizalommal. Mivel ez témánkkal - az ítélettel és az Ember Fiával - összefügg, legalább részben elemezzük.

»»» «««

Mint a Biblia minden részében, itt is apró tévedések és beszúrások vannak szétszórva, melyeknek a szöveget homályossá és többértelműen magyarázhatóvá kellett volna tenni. Céljuk az volt, hogy azt bizonyítsák, amire a sötétség az egész Bibliában törekszik: hogy az Ember Fia azonos Jézussal, és hogy bizonyos események teljesen más módon és más időviszonylatokban legyenek értelmezve, mint ahogy a valóságban el vannak rendelve. Annak ellenére, hogy rögtön a Jelenések első mondatában érthetően le van írva, hogy az a célja, hogy közölje mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, sokan úgy fejtik meg és magyarázzák az egyes részletek értelmét, mint a múltat, ami már megtörtént, s ez éppen az Ember Fia és Jézus felcserélése következtében eshetett meg. Ezzel a sötétség elérte célját, mivel az emberiség már nem vár az itt említett eseményekre. Ezzel további szellemi segítségektől fosztja meg magát, melyeket az Ember Fia az Atya -a Teremtő- nevében kínál neki.

Nézzük meg Bibliával a kezünkben közvetlenül a szöveget, hogy egyértelműen be lehessen bizonyítani az itt nyújtott magyarázatokat. János apostol a Jelenéseket képek formájában, hallott szavakkal együtt kapta. Vételük után igyekezett leírni, amit látott és amit hallott. Mivel ebből túl sok volt, teljesen természetes, hogy nem tudta az összes részletet, főleg az énekek szövegét, pontosan emlékezetébe vésni. Ez már mindenkivel megesett, ha le akarta írni miről álmodott. A homályos részeket az álom tartalmától függően az ember magától kipótolja, hozzágondolja.

Magánál a Jelenés közvetítésénél a sötétség hatása ki volt zárva az Ember Fiának erős sugárzása következtében, aki ezt egy “angyalon” keresztül diktálta, ahogy ez meg van említve a Jelenések első mondatában. De az írásba foglalásnál és a további másolásoknál illetve fordításoknál a sötétségnek már szabadabb útja volt, s így apró beszúrásokkal gyarapodott a szöveg, például az “Ember Fia” helyett “Jézus Krisztus” lett becsúsztatva, ami alapvetően változtatott a magyarázaton.

A figyelmes olvasó mindjárt a bevezetőben (1. fejezet, 1. és 2. vers) kiérzi, hogy ok nélkül, sőt, erőszakkal van ott Jézus neve betéve az eredetileg szánt Ember Fia helyett. Hiszen János az 1. fejezet 13. versében azt írja, hogy a Jelenést az Ember Fiától, nem pedig Jézustól kapta. Ha tehát a bevezetőben meg lett volna hagyva az eredeti név -az Ember Fia-, akkor a szöveg sokkal világosabb és hitelesebb lenne. A sötét hatás rögtön a kezdetben be akarta csapni az olvasót azzal, hogy Jézus az Ember Fia.

Mielőtt megmagyaráznánk az Üdvözlésben rejlő tévedéseket (1. fejezet, 4.vers), emlékezzünk csak vissza arra, amit már előzőleg részletesen elmagyaráztunk: a Teremtő fiai oszthatatlan részei az Atya Istennek, ezért néha leegyszerűsítve csak Istennek nevezzük őket. Az ókori jövendölésekben Jézus és Imanuel személye olykor ebben a leegyszerűsített formában van megemlítve, vagyis nem mindig volt pontosítva, hogy ez a fogalom Isten fiát jelöli. Egyetlen próféciából sem lehet azt a következtetést levonni, hogy az Atya Isten valamikor is eljönne a Földre, vagy hogy itt élt volna. Ez talán minden bibliaszakértőnek világos. És mégis szinte becsukott szemmel kerülik meg a Jelenések néhány helyén ezt az egyértelmű dolgot.

A Jelenések 1. fejezetében, a 4. versben János apostol minden gyülekezetnek üdvözletet ad át attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét szellemtől, akik trónusa előtt vannak.A Jelenések magyarázói e jellemzés alatt többnyire az Atya Istent képzelik el. De miért lenne szó őróla, mikor egyetlen prófécia sem tudatja velünk, hogy lett volna valaha is a Földön, és az ő eljövetelét nem is várjuk? Ezen kívül mi már ismerjük az isteni birodalmat, s ezért tudjuk, hogy Isten trónusa előtt nem hét szellem, hanem négy állat formájú lény van. Azt is tudjuk, hogy az isteni birodalomban egyáltalán nem fordulnak elő szellemek, csak isteni lények. A szellemek létezése csak az ős-szellemi birodalomban kezdődik, az Ember Fia trónjának közelében. Ez tehát azt bizonyítja, hogy aki van, és aki volt és aki eljövendő, az nem lehet az Atya Isten.

Más bibliamagyarázók megint azt állítják, hogy az alatt a személy alatt, aki van, és aki volt és aki eljövendő, Jézust kell érteni. Csakhogy ezt a nézetet azonnal megcáfolja az említett mondat folytatása az 5. versben, ahol az üdvözlethez csatlakozik Jézus is. Ha Jézus lenne az a személy, aki van, és aki volt és aki eljövendő, János nem tenné hozzá még Jézus üdvözletét is, hiszen ez nem logikus. Az 1. fejezet 5. versében lévő és betoldás világosan rámutat, hogy Jézus csatlakozik annak az üdvözletéhez, aki van, és aki volt és aki eljövendő, ezért ő nem lehet az. Mivel tehát ez nem az Atya Isten, sem Jézus, akkor már csak az Ember Fia - Imanuel marad. Ő örökké van, mert örökéletű, Abd-ru-shin herceg személyében már járt a Földön, ezer évvel a Jelenések megírása előtt, és az Ember Fia személyében még kétszer eljön: először közvetlenül az ítélet előtt, mint az Igazság Szelleme, és másodszor az ítélet után, mint az ezeréves birodalom királya. Mivel a Jelenések körülbelül kétezer évvel ezelőtt voltak megírva, eközben már első ízben eljött, a mi évszázadunkban, mint Abd-ru-shin - az Igazság Szelleme.

A 7. versben, ahol János azt írja Íme, eljön a felhőkkel, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték ... ismét érezhetőek a szándékosan beszúrt szavak “azok is, akik átszegezték”. Hisz abban a korban, mikor az Ember Fiának el kell jönnie a Földre, azok akik Jézust átszegezték már nem láthatják, mert már nem lesznek az élők sorában. Hiszen a Biblia nem ismeri el a reinkarnációt! Ebből látható, hogy ez a betoldás meggondolatlanul volt betéve, csak azért, hogy mindenáron hangsúlyozva legyen az, hogy Jézus az Ember Fia.

A 8. versben tovább tisztázódik az Ember Fiának, mint a Jelenések szerzőjének személye. János itt azt mondja, hogy az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható,egyúttal így is mutatkozik be: Én vagyok az Alfa és az Omega.Tudjuk, hogy az Ember Fiából, aki egyúttal a Szent Szellem és Isten Akarata is, jött létre az isteni birodalmon túl az egész Teremtés. Tehát ő az Alfa - a kezdet, melyből minden származik. Egyúttal ő az Omega - a vég is, mert a vég is tőle függ. Amennyiben megharagudna az emberekre, vagy szembeszállna Atyja akaratával, és többé nem adná oda önmagát, mint a világosságot, melyből a többi világ keletkezett, akkor ezek megszűnnének. Ezért az, aki az Alfa és az Omega, csak az Ember Fia lehet, nem pedig Jézus, sem az Atya Isten, mivel ez a megnevezés annak a névnek a folytatása, aki van, és aki volt, és aki eljövendő.

A 13. verstől kezdve János arról ír, hogy az Ember Fiához hasonlót látott, vagyis nem az igazi Ember Fiát. Hiszen az 1. fejezet 1. versében azt írja, hogy a Jelenéseket egy angyalon keresztül az Istentől kapta. Mivel az azonneműség törvénye szerint az ember nem kommunikálhat közvetlenül az Istennel, itt egy közvetítőnek kellett lenni. Ez az “angyal” Izmael szelleme volt, aki örökké él az ős-szellemiség Patmosz nevű szintjén, ahonnan az Ember Fiától érkező hírek áttevődnek a Földre. Az ős-szellemiségben örök szellemként Izmael a közvetítőjük. Ennek a személynek az azonosságát majd a jelenések befejeztével még megerősítjük.

Az azonneműség törvényén kívül egy további tény is kizárja, hogy János apostol az angyalban közvetlenül Jézust vagy Imanuelt látta volna, mivel az angyalnak feje és haja fehér volt, ami a Teremtő Fiairól semmiféle jövendölésből vagy feljegyzésből nem ismeretes.

Az 1. fejezet 17. és 18. versében ismét meg van erősítve az Ember Fia Imanuel személyében, mikor azt mondja: Én vagyok az első és az utolsó, ami azonos a már említett Alfa és Omega fogalmával, és az élő. Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké ...Itt nem lehet szó az Atya Istenről, hiszen ő nem volt halott, mivel nem élt a Földön. Ez a személy Jézus sem lehet, ahogy erről rögtön meggyőződünk a 2. és a 3. fejezetben, melyek a hét gyülekezethez címzett leveleket tartalmazzák.

Az összes levelet a Jelenések szerzője írta. Minden levél záró soraiban, az utolsó versben ezzel az üdvözlettel búcsúzik Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Se Jézust se a Teremtőt sehol és soha sem említették a Szellem név alatt. Ez ugyanis Imanuel - a Szent Szellem, mint a Háromság harmadik személye. Ez az utolsó bizonyíték a Jelenések szerzőjéről talán mindenkit meggyőzött, hogy nem Jézus, hanem Imanuel az Ember Fia.

»»» «««

A 4. fejezetben megtudjuk, hogyan volt lehetővé téve János apostolnak az angyalon keresztül, hogy bepillantson egészen az isteni birodalomba. Látta ugyanis a Teremtőt, és körülötte a trón őreit: az állati lényeket. Istent azonban nem látta világosan, csak mint valakit aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz, sem az arcát, sem ruházatát nem tudta fölismerni. Azonkívül meglátta az isteni birodalom további lakóit, először a Véneket, az Örökéletűeket- az isteni Grál-vár huszonnégy őrzőjét. Mivel Istentől ők vannak a legtávolabb, őket látta legvilágosabban. A hét arkangyalt csak mint lámpafényt, tehát nem mint lényeket érzékelte. Ennek az isteni birodalomba és a Teremtőhöz való bepillantásnak kellett volna komolyságot kölcsönözni a további leírásnak, s megmutatni, hogy ebben a Jelenésben maga az Isten is érdekelt, de nem mint szerző.

A következő, 5. fejezetből kitudódik, hogy a Teremtő - a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet tartott, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve. A 3. versben azt írja: Sem a mennyben, sem a Földön senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet.Addig tehát senki sem “nyitotta ki” azt a könyvet, Jézus sem, bár akkor, száz évvel korábban, már járt a Földön. A 6. versből megtudjuk, hogy végül a Bárány, aki olyan volt, mint akit megöltek,vette át.

Tulajdonképpen miért kötődik Jézus a bárány szimbólumához? Ennek két oka van. Az első azt állítja, hogy bárányként volt megölve, mivel a halált elkerülhetetlen tényként, tehát áldozatként fogadta. A második szemszögből nézve a bárány (a kos) az emberi formát szimbolizálja, mert az Isten trónja előtt lévő négy lény közül egyedül neki van emberi feje. Említettük, hogy ez a négy isteni lény, Isten trónjának őreként négyzetbe állítva, képezi az egész teremtés alapkövét. Az emberfejű bárányból származik az emberi szellem.

Mikor Jézus a Földre inkarnálódott el kellett fogadnia a bárány sugárzásának egy részét. A Bárány látványa a Jelenésben azt szemlélteti, hogy az, aki átvette a Teremtőtől a lepecsételt könyvet, újból emberré lesz, mikor eljön a Földre.

Annak, hogy nem Jézus volt ez a Bárány, ő maga adta tanúbizonyságát, mikor halála előtt megjövendölte, hogy utána eljön az Ember Fia, a Szent Szellem mint az Igazság Szelleme a Földre, aki sok mindent mond majd az embereknek, olyat is, amit ő még nem mondott. Ebből az következik, hogy az említett könyvet nem Jézus hozza el a Földre, hanem a Teremtő másik fia, akinek szintén el kell fogadni a Bárány formáját, hogy emberré válhasson. Az, hogy a Bárány olyan volt, mint akit megöltek, azt jelenti, hogy őt is, Jézushoz hasonlóan, erőszakos halál fenyegeti. Mivel csak úgy nézett ki mintakit megöltek, ez a prognózis azt jelenti, hogy nem lesz megölve. Így is történt: Abd-ru-shin nem lett megölve, bár ez a veszély fenyegette.

Miféle könyvet tart a Teremtő a kezében? Bizonyára nem valami közönséges könyvről van szó, ha sem a mennyben, sem a Földön senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa. A kívülről teleírt és lepecsételt könyv a teremtésről szóló ismeretek összességét képviseli, melyek közvetlenül a Teremtőtől származnak, ezérttartja ő maga a kezében, és nem hagyja, hogy akárki kinyissa, ezt csak az teheti meg, aki erre méltó: az ő Fiai. Jézus már elkezdte, de nem maradt ideje, és nem is beszélhetett mindenről, mert abban az időben az emberek erre még nem voltak eléggé megérve. Imanuelnek kellett később, mikor az emberek erre megértek, elhozni az ismeretek komplex változatát. Ezt meg is tette, mikor az ítélet előtt mint az Igazság Szelleme - Abd-ru-shin eljött a Földre. Addig semmiféle vallás és szellemi irányzat sem ismerte és nem birtokolta ezt a teljes ismeretet.

Abd-ru-shin művében, a Grál-üzenetben azonban csak azt írta le, ami a lepecsételt könyv külső oldalán volt megírva. A könyv belsejének, vagyis a Jelenésnek az ő földi eljöveteléig -az ítélet idejéig- lepecsételve kellett maradni.

Az egész könyvet, kívülről a Grál-üzenet, belülről pedig a lediktált Jelenések formájában tehát az Ember Fia -Imanuel- hozta el a Földre, amiről a Jelenések bevezetőjében győződhettünk meg.

A 8. versben le van írva, hogy az isteni birodalomban mindenki örült annak, hogy elfogadta ezt a feladatot, mert az ő részéről ez egy nagy áldozat volt. Ugyanis Jézus csak röviddel ezelőtt tért vissza a nehéz földi küldetésből. A 9. versben új éneketénekeltek: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit. A következő szöveg már a sötét hatásból származik. Az elmélkedő olvasó rájön, hogy ide újból -indokolatlanul- Jézus személye van betéve. Az ének további verse is természetellenes módon egy beszúrással van megtoldva: megöletett Bárány. Aki azt hiszi, hogy Jézus neve valóban odatartozik, és hogy ez csak megerősíti az ő ismételt eljövetelét, az vegye figyelembe, hogy a mai napig, pedig már kétezer év telt el azóta, Jézus nem tért vissza, és nem hozta el a Földre az említett könyvet. Ebben az évszázadban azonban az Igazság Szelleme, az Ember Fia, Abd-ru-shin teljesítette ezt a feladatot.

Ennek a könyvnek -mely közvetlenül a Teremtő kezéből származik- a fontosságát és értékét Abd-ru-shin megjegyzése is megerősíti, hogy a Grál-üzenet az új nemzedék Bibliájává és útmutatójává válik, melynek segítségével majd megformálódik és “kiegyenesedik” az ember új típusa. Az eredeti Biblia ennek történelmi részét fogja képezni, mivel egymást kölcsönösen kiegészítik és sehol sem zárják ki, csak a sötétség betoldásainál, amiket Abd-ru-shin megmagyarázott. A Grál-üzenet tehát egy további Újszövetség, mivel közvetlenül a Teremtőtől származik.

»»» «««

A Jelenések 6. fejezetében az első hat pecsét feltörése van leírva. A lovasok a közeledő, időrendben egymást követő eseményekre utalnak.

Az első pecsét a fehér lovon ülő győzteseljövetelével lett felnyitva, aki közvetlenül az ítélet előtt látogatott el a Földre. Ő volt a Jézus által meghirdetett Igazság Szelleme - az Ember Fia - Abd-ru-shin. Azt, hogy győztes lesz, majd csak az elkövetkező események mutatják meg, mikor könyve, a Grál-üzenet segítségével megformálja az ezeréves birodalom új nemzedékét, mint e birodalom királya.

A második lovas, aki a győztes után jön el, elveszi a békességet a Földről. Az öldöklés, ami az 1. és 2. világháborúra vonatkozik, megerősítette ennek az eseménynek a megvalósítását is.

A harmadik pecsét felnyitását szimbolikusan egy olyan lovas ábrázolja, akinek mérleg volt a kezében. A 2. világháború után az emberek általános erkölcsi hanyatlása következtében meg lett zavarva az élelmiszer elosztás egyensúlya: a Föld egyik térségében éhség, másutt pedig fölösleg uralkodik. A sötétség hatására a kereskedelemben világszerte a tömegméretű csalás, a drágaság és a krízis került túlsúlyba, ami leginkább az élelmiszer bázist sújtja.

A 8. vers a negyedik pecsét felnyitását írja le, mely által az alvilága sötét szellemek, kaptak hatalmat, hogy karddal, háború által, éhínséggel, gazdasági krízisekkel, döghalállal, bűntettekkel és gyilkosságokkal, és a Föld vadállatai általártsanak - öljenek. Az állatok agresszív viselkedését, és emberre való támadását olykor a sötét hatás váltja ki, mivel az állatokra a sötét szellemek sokkal könnyebben tudnak hatni, mint az emberekre. Ezzel vissza is élnek, mivel céljuk pusztítani bármi módon. A sötétség hatása az egyforma események következtében szakadatlanul ismétlődik, és ez az ítélet idején még felerősödik.

A 9. vers azokat a lelkeketírja le, akiket az Isten igéjéért öltek meg. Itt utalás történik a hívők üldözésére illetve a háborúkra, melyeket majd a vallási meggyőződés okoz. Ez a szöveg nem a Jézus halálát követő első keresztényüldöztetésekről szól, mivel a Jelenések megírására csak ezek megtörténte után került sor. Az utolsó jugoszláviai háború lehetne ennek csúcspontja, amennyiben az emberiség tanulna belőle, de úgy látszik, hogy csak e jóslat egy részét erősíti meg. A vallásos okokból megölt áldozatok száma tehát egy további világháború vagy csak helyi konfliktus által megsokszorozódhat.

A 10. versben a halott hívők panaszkodnak, meddig nem áll bosszút a Teremtő az ő ártatlan vérükért. Azt válaszolja nekik, hogy amíg teljes nem lesz azoknak a száma, akiket megölnek az Isten igéjéért. Ebből az következik, hogy még sok hívőnek kell Istenéért meghalni a háborúkban vagy természeti csapások által.

A 7. fejezet 9. versében nagy sokaságrólvan szó, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből. Ezek azok, 14. vers, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. A ruhák vérben való kimosása és kifehérítése azt jelenti, hogy nehéz halál által és az Istenbe vetett hittel megtisztították magukat saját karmikus bűneiktől, melyeket a múlt életek során szereztek. Vannak akik ezt a részletet tévesen úgy magyarázzák, hogy ezek lesznek a túlélők és az új nemzedék is. Ezek a hívők tömegesen fognak meghalni, és haláluk után a szellemi világban fognak pihenni, mert abban az időben a finomanyagúság már nem fog létezni. Tehát mindazok, kiknek -bár hamis Istenbe vetett- hite a halál órájában élő lesz, “átvivődnek” a szellembirodalomba, mert különben elégtelenül fejlett szellemük a bomlásba kerülne. Új nemzedékké csak akkor lesznek, mikor újból a Földre születnek az első generáció utódjaiként, amelyik túlélte az ítéletet. A nagy sokaság az atomháború és a természeti csapások számos áldozatára utal, ahogy erről a továbbiakban szólunk:

A 6. fejezet 12. versével megtöretik a hatodik pecsét - nagy földrengés támadt, minden hegy és sziget elmozdult helyéből.A 17. vers hírül adja, hogy eljött a harag nagy napja. Akkor jelenik meg az Ember Fiának az egész világon látható jele az égen, ahogy ezt Jézus ítéletről szóló próféciájában már említettük. A megváltást -a kiszabadítást- fogja jelenteni a háború áldozatai számára.

A 7. fejezet 1. - 8. verse szerint e csapás előtt - melynek mértéke lehet elenyésző, ám kolosszális és katasztrofális is az egész világ számára – homlokukra jelet kapnak azok, akiknek át kell élni minden további szörnyűséget, ami még az emberiségre vár. Ez az emberek számára láthatatlan jel fogja őket védeni a halállal szemben. Az emberek nem fogják tudni, mikor kapták a jelet, még a választottak sem. A fényjelet csak a szellemi lények látják majd, hogy megkülönböztethessék Isten védettjeit, mikor feltűnés nélkül, valószínűleg éjjel, biztos helyre -a Földön kívülre- juttatják őket. A választottak elvitelét az ítélet napján Jézus is megemlíti Máté evangéliumában (24. fejezet, 40. vers).

Míg Noé idejében az első világméretű katasztrófát az emberiségből csak egy család élte túl, a másodikat sokan túlélik: körülbelül az emberiség egyharmada. Bár a Biblia arról ír, hogy a megjelölt emberek a zsidó nemzetből kerülnek ki, a valóságban ezek a választottak a világ minden tájáról lesznek, de főleg a választott nemzetből, mely Szlovákiában csoportosul. Ezek a választottak az összes eddigi életük során egészen a mai napig helyes úton jártak. Több életen keresztül, szenvedés közepette is, bizonyságát adták őszinte igyekezetüknek: átvinni a szellemi igazságokat a mindennapi életbe. Szellemük egyenlőre nem elég erős, ezért arra van szükség, hogy befejezzék végső kifejlődésüket a Földön az ítélet idején, vagy az ezeréves birodalomban.

»»» «««

Az első megtisztítás tetőzése után még sok ember marad a Földön. Ha -tanulva az előzetes eseményekből- a szellemi ismeretekhez nyúlnak, és igyekezni fognak megváltozni, enyhíthetik vagy meg is szüntethetik a karma visszahatását, tehát a további borzalmakat. A 8. fejezetben le van írva, hogy a hetedik pecsét feltörése után mintegy fél óráig csend lett a mennyben. Ez azt jelenti, hogy a lények, az angyalok, akik az Ember Fiának vezetése alatt az ítélet végrehajtói, fel fogják tartani a karma visszahatását, időt adva az embereknek, hogy megvalósíthassák szellemi átalakulásukat. De ha változásra irányuló igyekezetük nem mutatkozik meg minél hamarabb testük sugárzásán, szabadjára eresztik a világkarma további visszahatásait.

A nyolcadiktól a tizenhatodik fejezetig azok a borzalmak vannak leírva, melyek megvalósulhatnak az “ítélet napján”, vagy később is. Figyelmes tanulmányozás során az olvasó megérti, hogy atomháborúk következményeiről és megnyilvánulásairól van szó. Betegségeket, szenvedést és sokféle halálnemet idézhetnek elő, majd ezt követően árvizeket és földrengéseket is. Annak a kijelentésnek a valódiságát, miszerint az ítélet idején az élők irigyelni fogják a halottakat, már jelzi ezeknek a szörnyű katasztrófáknak a leírása. Azoknak, akiknek ezt át kell élniük, szükségük van erre a tanulságra, hogy a testi halál nem jelenti a teljes véget, hanem csak átmenet egy jobb vagy roszabb szellemi világba, esetleg a bomlásba.

A 9. fejezetben az ötödik trombitaszó azt hirdeti, hogy egy csillagLucifer leesett az égből a Földre, és neki adatott, hogy árthasson sötét szellemei segítségével azoknak az embereket, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje. Ezeknek a gyötrődéseknek -melyek sokkal erősebbek lesznek, mint a sötétek eddigi kísértései- kell a károsultakat felébreszteni szellemi lustaságukból, hogy ráeszméljenek hibáikra, és kiszabaduljanak a sötétség hatása alól, amit eddig nem ismertek el, és alábecsültek. Aki ezt a rossz szellemek okozta szenvedést, ami csak ideiglenes lesz, tanulságnak veszi és megváltozik, kikerül a sötét hatás alól. Egyeseket azonban az őrületbe kergethet, sőt, bele is halhatnak. Sokan sajnálni fogják, hogy elhanyagolták a szellemi fejlődést, mivel előnyben részesítették a pillanatnyi boldogságot az örökkévalósággal szemben.

A hatodik trombitaszó azoknak az “angyaloknak” az eloldását jelenti be, akiknek háborút kellett kiváltaniuk keleten, az Eufrátesz folyó mellett. Ennek a háborúnak (atomháborúnak) el kellene pusztítani az emberiség egyharmadát. Ez a Jóel és Ézsaiás által említett háború az “ítélet napja” előtt, de lehet ez egy másik, későbbi háború is.

»»» «««

A 10. fejezetben megtudjuk, hogy János apostol egy másik “angyalt” vett észre. Ennek szivárvány volt a fején, ami az isteni származást fejezi ki, mivel a szivárvány az Istennel kötött szerződés jele. Az angyal arcát nem látta, mert sugárzott mint a nap. Kezében Könyv volt - a Jelenések, melyeket a közvetítő Izmaelen keresztül diktált. János apostol most valóban megpillantotta a közvetítőn -az angyalon- keresztül az igazi Ember Fiát. János tudomására hozta, hogy ebben az időben -a legnehezebb földi időszakban- beteljesedik az Isten titka, ahogy hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak:

az Ember Fiának megszületése a Földön.

A hang tudatta Jánossal, hogy vegye át a könyvet és egye meg, vagyis hogy vésse jól emlékezetébe, hogy a nyilvánosság tudomására hozhassa: “Vedd át, és edd meg. Keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz.”A kilencedik vers képletesen arról szól, hogy amíg a Jelenések le vannak pecsételve, az emberek nem ismerik a valódi ízét - jelentését. Majd ha gyomrukban megemésztik, vagyis ha saját testükön élik át ezeket az eseményeket, akkor sokan rosszul lesznek tőle.

A 11. fejezet 15. versében le van írva az isteni birodalom öröme, mert Imanuel egy része az anyagiságba távozik, hogy beteljesüljön az Isten ígérete: az Ember Fiának megszületése a Földön. A tizenegyedik fejezet 19. verse szerint azután villámlás, mennydörgés és földrengés támadt …

»»» «««

A következő fejezetben a Teremtő Fiának - Imanuelnek a születése van allegorikusan leírva. Azok, akik meg vannak győződve, hogy Jézus az Ember Fia, a 12. fejezetet olyan eseménynek állítják be, ami már megtörtént, vagyis Jézus születésének. A sötétek ezt akarták elérni, hogy az emberek ne vegyék komolyan ezt a jóslatot, mely világosan kötődik az előző eseményekhez. Ez tehát a valódi Ember Fia elkövetkező megszületésének leírása, aminek már az ítélet idején meg kell történni, hogy minél korábban felnőjön, és vezethesse az ezeréves birodalmat. A következetes olvasó, aki legalább részben ismeri a kereszténység történetét, rájön, hogy ezt a próféciát nem lehet Jézus születéséhez mérni.

A 12. fejezetben az asszony leírásából világos, hogy Imanuel anyja nem közönséges emberi szellem lesz, hanem egy magasabb szellemi világból származó uralkodó lény: Egy asszony a Napba öltözve, és a lába alatt a Hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona. Származása itt azért van hangsúlyozva, mivel közönséges asszony nem lenne képes kihordani az Isten Fiát. Nem tudná elviselni Lucifer kísértését, és a pszichikai illetve fizikai gyötrelmeket, amiket a sötétektől kell elszenvednie, mert még a terhesség alatt el akarják pusztítani az asszonyt és magzatát is, ahogy ez a továbbiakban le van írva.

A 2. vers szerint az asszony várandós volt, és fájdalmak közt kiáltozott ...Ha szenvedése csak a szülési fájdalmakra vonatkozott volna, akkor erről szükségtelen lenne írni, hiszen ezek természetesek. Az említett kép arra a szörnyű szenvedésre mutatott rá, amit küldetése közben közvetlenül Lucifertől fog elviselni. Az azonneműség törvénye szerint Lucifer hatását csak azonos származású nő képes elviselni, aki tudatosítja feladatát, és önkéntesen vállalja ezt az áldozatot, ami okvetlenül szükséges Lucifer és a bukott angyalok hatalmának meggyöngítéséhez. Az embereknek nem kell előre ismerni ennek az áldozatnak a célját és következményeit - csak később, az ezeréves királyságban fogják megtudni.

A következő leírás egy hatalmas tűzvörös sárkányt, amelynek hét feje és tíz szarva volt Lucifer szellemét és óriási hatalmát ábrázolja. Az a kép, hogy farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadátazt jelenti, hogy elcsábította az angyalok egyharmadát és ledobta a Földre.

A sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja gyermekét.Ha Lucifernek nem fog sikerülni az anyát és a gyermeket elpusztítani a terhesség alatt, igyekezni fog rögtön megszületése után eltenni láb alól.Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A szöveg szerint az anya sikeresen teljesíti feladatát. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához.Megszületése után a gyerek rejtélyes módon eltűnik a Földről, hogy Lucifer emberei ne likvidálhassák.

A gyermek magasabb szférákba történő menekülése után természeti katasztrófákra kerül sor, Lucifer és angyalai harcra kelnek Isten angyalaival. Erről a 7. vers nyújt képet: Ezután háború támadt a mennyben. A sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni ... az ördög, aki megtéveszti az egész földkerekséget, levettetett a Földre, és vele együtt angyalai is levettettek.A gyermekért folyó harc katasztrofális következményeit megerősíti az előző fejezet 15. verse is.

Eddig a bukott angyalok többsége Luciferrel együtt a különféle finomanyagú bolygókon élt, s most ezzel a harccal a Földre, és ennek finomanyagúságába kerülnek. Az Ember Fiának csillaga sugaraival beburkolja a bolygót, és meggátolja menekülésüket. Ez lesz a fő oka a finomanyagúság ideiglenes elpusztításának. Szellemekként vagy inkarnálódott szellemekként -emberekként- akarnak majd a Földön való tartózkodással megmenekülni. Ennek következtében földi hatásuk -Immanuel megszületése után- még jobban kihangsúlyozódik és megsokszorozódik.

A 13. versben ez áll: Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a Földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön a kígyó elől.Egy bizonyos időre földönkívüli helyre szállítja az anyát, úgy mint valamikor Illést, egy ős-szellemi repülő jármű. Ugyanis Lucifer gyűlölete azokon az embereken keresztül, akik sötét hatás alatt állnak, megfosztaná életétől. Az anya megmentés számba menő elvitelét nagyon várja és látni fogja a választott nép egy része is, mely abban az időben elkülönítve fog élni, és lehet, hogy üldöztetve is lesz.

A tizenhetedik vers leírja: Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait. A szövegből az következik, hogy az asszonynak, Imanuel anyjának saját, szellemi utódai lesznek. Tehát nemcsak Imanuel testi anyja lesz, hanem az ő nemzedékének szellemi értelemben vett anyja is. Új világot “formál”, melynek magját Abd-ru-shin, s őt megelőzően Jézus vetette el.

Valakit megtéveszthet Imanuel anyjának következetlen megjelölése. Ézsaiás próféciájában az áll, hogy Imanuelt egy szűz, és itt pedig az, hogy egy asszonyfogja megszülni. Ezt a látszólagos ellentmondást meg lehet magyarázni. Ézsaiás a prófécia írása közben hallotta, hogy Imanuelt egy Hattyúszűz szüli meg. Mivel az emberiség akkor még nem ismerte a teremtés felépítését, tehát a Hattyúk bolygóját sem, a Hattyúszűz megnevezés értelmetlennek tűnt neki, így kihagyta a “hattyú-” szót, és csak azt írta, hogy “íme egy szűz fogan méhében, fiút szül, akit Imanuelnek neveznek”, ahogy ez meg van írva a 7. fejezet 14. versében. A Jelenésekben az anya azonossága már világosabban ki van egészítve, mert ez csak később volt leküldve. Imanuel megszületése idején a Hattyúszűz már érett korban lesz, s ezért nevezik asszonynak.

Mindkét nő egy személyben rejlő azonosságát, valamint kettős feladatát a Bibliával együtt a Grál-üzenet is megerősíti. Abd-ru-shin tudatja benne, hogy a legszentebb földi beteljesülések idején, melyek a múlt században az ő háromságának eljövetelével kezdődtek, szükség van még egy Hattyúszűzre, aki küldetésük folytatója, és egyúttal a legszentebb beteljesülésnek -Imanuel megszületésének- a teljesítője is lesz.

Az asszony és utódainak üldözése után, a 18. versben olvasható, hogy a sárkány megállt a tenger fövényén.Ez azt jelenti, hogy üldözésében megáll, mivel a Teremtő védeni fogja Imanuel nemzetét a pusztítással szemben. Ezt Ézsaiás próféciája is megerősíti, melyben az áll, hogy a Sion hegyén éjjel-nappal világít a fény: Isten védelme.

»»» «««

Lucifer a sikertelen vadászat dühét azzal tombolja ki, hogy egy tengerrel körülfogott nagy ország vezető személyiségét természetfölötti képességekkel ajándékozza meg. Ezt a vezért az emberek -a materialisták- csodálni fogják, mert olyan hatalommal fog rendelkezni, amilyennel eddig egy uralkodó sem. A “tengeri fenevad” csak rövid ideig fog uralkodni, ám a 13. fejezetben az áll, hogy megadatott neki, hogy háborút indítson a szentek(a hívők) ellen, és legyőzze őket. Ez a keresztényüldöztetés további időszaka lesz. A 10. versben az van írva, hogy: Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének.

Isten ezt az üldöztetést azért engedi meg, mert a károsult embereknek viselniük kell múltbeli karmikus bűneik visszahatásait, mikor ők üldöztek másokat, vagy akadályozták mások szellemi fejlődését. Úgyszintén közéjük fognak tartozni azok is, akik csak most ébrednek szellemi életre, és szellemi fejlődésüket szenvedéssel vagy erőszakos halállal gyorsítják fel. Ezért a rossz egyúttal az ő javukat is fogja szolgálni. Ha tiszta istenhitben fogadják el ezt a sorsot, megtisztulnak és tökéletesedni fognak, s ezzel lehetőséget nyernek arra, hogy újból megszülethessenek az új birodalomba; akik fogságba mennek, azok ezt a birodalmat meg is érik.

A tizenegyedik vers hírül adja, hogy az ellenkező oldalon, vagyis a másik nagyhatalomnál, egyúttal feltűnt a “földi fenevad”. Ennek a személynek -prófétáján keresztül- aki fenn fogja tartani a kapcsolatot a sötétséggel, még nagyobb természetfeletti képességei lesznek, mint a tengeri fenevadnak. A próféta egy magas rangú bukott angyal, akit közvetlenül Lucifer támogat, hogy csodákat tehessen, és minél több embert csábíthasson helytelen útra. Már most is aktívan megnyilvánul: gyógyít, előadásokat tart, az Üzenetből vett kifejezéseket használ, Jézusra, Szűz Máriára hivatkozik, s kijelenti, hogy “fehér” mágiát űz. Természetfölötti tüneményeket és időjárás változást is előidéz. Hamis tudományos címekkel büszkélkedik, s ezért legnagyobb sikere azoknál a materialistáknál van, akik szeretnének szellemileg fejlődni, de nem ismerik fel előadásaiban a hézagokat és a képtelenségeket. Nem tudják felismerni, hogy a szeretetről szóló kellemes beszédeivel arra tanítja őket, hogy Mágikus gyakorlatok és technikák segítségével az emberek akaratlanul is átadják pozitív energiájukat a sötétségnek.

A választott nemzet legfejlettebb tagjai a Sionon Jeruzsálemben fognak élni. A többi megmentettet a Föld különböző helyeire hozzák vissza. A 14. fejezet 4. verse azt állítja, hogy a választottak nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek. Ezt nem kell szó szerint venni. A szeplőtlenség és a szüzesség a szellemi tisztaságra vonatkozik, szüzek tehát azok, akik nem hagyták magukat elcsábítani semmiféle sötét vezér, sem szenvedélyek illetve vallások által. Szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek,állítja az 5. vers. Jellegzetes ismertetőjelük az, hogy igazak, főleg tetteikben, és meg vannak tisztítva a negatív karmától. Földrengés által fellazított új földön fognak élni Jeruzsálemben, mert akkor ott már minden régi el lesz pusztítva. Természetes, egyszerű életük fokozatosan fog tökéletesedni, ám teljesen más módon, mint eddig: szellemileg. Ez lesz az ezeréves birodalom előkészítő fázisa Imanuel felnőtté válása közben.

“Babilon” -a tengeri nagyhatalom- elsüllyedésével, a 17. és 18. fejezet szerint, befejeződik az emberiség utolsó nehéz korszaka. E nagyhatalom pusztulásával, illetve területének csökkenésével sok más szárazföld is el lesz árasztva, és újból kiemelkedik Atlantisz, tanúságot téve létezéséről.

A 19. fejezetben mennyei öröm jut kifejezésre afölött, hogy Imanuel felnőtté válásával elkezdődik földi uralkodása, mégpedig meghívással a Bárány menyegzőjére. A 16. fejezet 6. versében: uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. Jeruzsálem városa a menyasszony, így nevezik a régi próféták. Megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba(jó minőségű lenvászon) - ez példázat Jeruzsálem tökéletes lakosaira, ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti, állítja a 8. vers. Ők a legjobb emberek a Földön.

Sion hegye Jeruzsálemben a vezető szellemi személyiségek székhelyévé válik, akik az ezeréves birodalom előkészítő fázisában irányítani és vezetni fogják a választott népet. Később, a felnőtt Imanuel vezetése alatt, az egész világ kormányának centruma lesz. A választott nép többi része Jeruzsálemben fog élni. Már említettük, hogy a Földön szellemileg a legkedvezőbb fekvése Izrael térségének van: legjobb az összeköttetése a grálvárakkal, tehát Imanuellel, s ezért továbbra is a választottak helye marad.

A 19. fejezet 11. versében Imanuel veszi át a hatalmat a Földön: egy fehér ló, és aki rajta ül, a 6. fejezet 2. versében győztesként említett, neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol. Az, aki igazságosan ítél, és mint Ítélő jött a Földre, nem lehet senki más, mint az Igazság Szelleme - Imanuel. Vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. Csak az ítélet végrehajtása után kerül hatalomra, ezért van vérbe mártva a ruhája. Az Isten Igéjének nevezik, mert az ítélet idején az emberek az ő Üzenete által voltak ítélve és osztályozva. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket.Az Üzenetben igéje sokakra olyan hatással van, mint a kard, mivel éles, alázatot és kiegyenesedést követel. Vasvesszővel fogja pásztorolni őket, vagyis az örök törvények által - mindörökre.

Az Atya - a Teremtő megbízta, hogy legyen az ő nevében az ítélet végrehajtója, ahogy ez a Biblia további soraiban meg van írva. Ő fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura. Ez a név tehát az Ember Fiát illeti, mivel valódi, az ezeréves birodalomban földre inkarnálódott uralkodóról van szó, nem csak szellemi királyról, amilyen az ő elődje és előkészítője, Jézus volt.

A 19. fejezet 19. versében a sötétség utolsó földi harca van bemutatva az új birodalom előtt. A “földi fenevad” a hamis prófétával valamint az egész világ sötét seregeivel együtt megtámadja a felnőtt Imanuelt és nemzetét. Isteni beavatkozásnak köszönhetően -az Ember Fiának Csillagán keresztül, mely felégeti az ellenséget- Imanuel legyőzi őket. A Földön ezzel el lesznek pusztítva az utolsó sötétek is, és az egész világon eljön a Világosság uralma.

A 20. versben: ... foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta ... élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.A képletes leírás arra utal, hogy a halál által mindkét inkarnálódott bukott angyal szellemi bomlásnak indult, vagyis örökre elvesztik személyiségüket, mivel rengeteg szenvedés, és a tömegek megtévesztése terheli lelkiismeretüket.

Imanuel tehát nem harccal, és mások területének elfoglalásával szerzi meg az uralmat a Földön. Nemzete -ahogy már említettük- addig elkülönítve és szerényen fog élni. A világuralmat természetfeletti módon fogja megszerezni az ítélet után, a próféciák szerint Isteni beavatkozással, a sötétség utolsó maradékainak elpusztításával a Földön.

Csak azért, mert a Földnek a teremtésben olyan fontos szerepe van, vállalták a Teremtő fiai az áldozatot, hogy a Földre szülessenek. Nagy ajándék ez a Föld lakosainak. Ha nem hoznák el számukra a szellem örökkévalóságáról szóló szükséges szellemi tudást, a bolygó idő előtt elbomlana, és a szellemileg még nem teljesen érett választottak az ítélet idején a sötétekkel együtt a bomlásba lennének rántva.

»»» «««

A 20. fejezetben az ezeréves királyság van leírva. Hogy ez igazságos lehessen, Lucifert mint szellemet “meg kell kötözni”, de nem anyagilag, hanem szellemileg. Korlátozni kell hatalmát, hogy ne lehessen hatással az emberekre, és ne gátolhassa szellemi fejlődésük befejezését. Az új birodalomba fokozatosan először azoknak a szelleme fog inkarnálódni, akik az üldöztetés közben vallási meggyőződésük miatt haltak meg. A legtisztábbak az első generációba inkarnálódnak, hogy még megéljék Isten uralmát a Földön. Imanuel után a magas szellemek fognak uralkodni a Földön, s végül maguk az emberek.

Az ezeréves birodalom célja megtanítani az emberiséget természetes módon élni az örök törvények szerint. Imanuelen kívül már senki más nem tudná átadni az emberiségnek az igazságos kormányzás modelljét, mely a sötét évezredek során teljesen elferdült. Az Ember Fiának kell kivezetnie az emberiséget a sötét tévedésekből, és jelenlétével be kell vezetnie a békét és az igazságosságot a Földön. Az új birodalom korában ismét úgy fognak működni az örök törvények ahogy kell, mivel nem fogja őket fékezni és zavarni sem a sötétség, sem a Föld süllyedése, mivel ez a megtisztítás után magasabbra emelkedik. Maga Imanuel jelenléte -az ő lénytelen magja- fogja felgyorsítani a visszahatás törvényét. Az emberekre az nevelő hatással lesz, ha a visszahatás azonnal büntetni vagy jutalmazni fogja őket.

Újból be lesznek vezetve a kasztok, de az azonneműség törvénye szerint, tehát egymás mellett és nem egymás fölött léteznek majd. Ez fogja garantálni kölcsönös együttműködésüket, de a szükséges távolságot is. Imanuel egyúttal szellemi tanító is lesz. Ahogy valaha Jézus sok fejletlen szellemet -embert- felébresztett tanításával, úgy most Imanuel segít nekik befejezni fejlődésüket, és tanaival elvezeti őket az örökkévalóságba - a paradicsomba.

Szellemi vezetése és személyes hatása alatt az emberek kezdenek telepatikus képességekre szert tenni, megtanulják uralni a földi gravitációt - képesek lesznek repülni, és hasonló módon élni a Földön, mint ahogy az örök szellemek élnek a paradicsomban. Sok olyan dolog várja őket, ami most hihetetlennek tűnik, ezért fölösleges is írni róluk. Boldogok azok, akik az ezeréves birodalomban fognak élni, mert örömteli módon fejezik be szellemi fejlődésüket a Földön. Jézus is, Imanuel is éppen abban az időben jöttek, mikor az emberek nagy része szellemileg a csúcsra jutott, és védelemre volt szükségük a sötétséggel szemben, valamint magasabb vezetésre, hogy befejezhessék földi fejlődésüket.

A 20. fejezet 5. verse szerint A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt ezer esztendő.Csak az új birodalom vége felé kezdenek gyöngébb kvalitású szellemek inkarnálódni az alacsonyabb bolygókról is, hogy a Földön, jobb körülmények között, fejezhessék be fejlődésüket.

A 20. fejezet 7. versében felvázolódik az ezeréves birodalom befejező része. A Sátán elbocsáttatik és elmegy, hogy megtévessze a népeket az egész Földön, hogy háborúra gyűjtse őket össze a Szent város ellen.Az alacsonyabb bolygókról jött szellemeknek a sötét hatás megújult működése közben kell majd kifejlődniük a Földön, ami eléggé igényes feladat lesz, mondjuk olyan, mint azé az úszóé, akinek csupa cápa között kell kiúszni a partra. Azok, akik ezt a negatív hatást le tudják győzni pozitív módon, befejezik szellemi fejlődésüket, és örökké fognak élni. Akik a Földön nem erősítik meg szellemi átalakulásukat és alulmaradnak a sötét hatással szemben, azok csatlakoznak a hívőkkel szembeni harchoz, akik mindig elkülönítve fognak élni Izraelben.

Isten népe azonban újból legyőzi a sötéteket, hasonló módon, mint az ezeréves birodalom előtt történt, felső beavatkozásra az Ember Fiának Csillagán keresztül. A 9. versben az esemény úgy van leírva, hogy tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Lucifer szellemi bomlásba vettetik, mert míg meg lesz kötözve -az utolsó próba ideje alatt- nem változik meg. A 20. fejezet 10. versében: az ördög pedig a tüzes és kénes tóba vettetett ...

Ezzel az utolsó harccal eljön a Föld végleges utolsó ítélete, ami 1500 évvel azelőtt kezdődött. A 11. vers szerint a Föld a világos emberek szellemi beérése közben örökre megszabadult a finom- és durvaanyagú burkoktól: Imanuel színe elől eltűnt a Föld és az ég.Azok, akik befejezték fejlődésüket, örök szellemmé lettek, akik nem tudták befejezni, elpusztultak a szellemi bomlásban. Úgy jártak, mint az olyan emberek, akik külföldi szabadságon voltak, ahol katasztrófa érte őket.

A 21. fejezet És láttam új eget és új Földetmondata azt jelenti, hogy a Föld az anyagi burkoktól való megszabadulás által, az ítélet betetőzésével magasabb szintre, a szellembirodalomba emelkedett. Ott örök szellemi bolygóvá lesz, mivel ő is bevégezte fejlődésének egy bizonyos szakaszát. Imanuel közvetlen hatása alá kerül, ahogy az 5. versben meg van írva: A trónuson ülő ezt mondta...Én vagyok az Alfa és az Ómega...(tehát Imanuel).

A 23. vers közli, hogy Napra sincs szüksége a Földnek, sem Holdra,a 25. vers szerint éjszaka pedig nem lesz.A 22. fejezet 5. versében olvashatjuk, hogy ... nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr, az Isten fénylik fölöttük ...Ez természetes. Amikor a Föld az alaperő közvetlen hatása, vagyis Imanuel fénysugara alá kerül, már nem lesz szükség az alaperő transzformátoraira, a Napra és a Holdra, mivel ezekre csak az anyagiságban volt szükség.

A 22. fejezet 6. versében megtudjuk, hogy Imanuel a próféták szellemének Istene.Ez azt jelenti, hogy ő volt az, aki Atyja -a Teremtő- nevében elküldte a prófétákat a Földre, és próféciákat diktált nekik, s ennélfogva ő tudja ezeket legjobban megfejteni. A 7. versben azt mondja: eljövök hamar, mivel abban az időben éppen a Földre készült, az Igazság Szellemének szerepére. Ez az ígéret is megerősíti, hogy Imanuel a Jelenések szerzője, mint ahogy ő az Igazság Szelleme és az Ember Fia is.

A Jelenések befejező részében, a 22. fejezet 6. versében pontosítva van az angyal személye, akin keresztül szólott az Ember Fia a Jelenések közben: Az Úr, a próféták szellemének IsteneImanuel küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie.A 22. fejezet nyolcadik verse: Én, Jánosapostol leborultam az angyal a közvetítő lába előtt, hogy imádjam, de ő így szólt hozzám(9. vers): Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd!Vagyis ez a fehérhajú “angyal” nem volt sem az Ember Fia, sem Jézus, hiszen ők nem nevezték volna magukat sem János apostol szolgájának, sem a próféták testvérének.

A 12. versben azt mondja az Ember Fia: Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega...Az Ember Fia újból hangsúlyozza, hogy az Igazság Szellemeként nemsokára eljön a Földre, mert az ítélet idején ő lesz az Ítélő. A cselekedetek szerinti jutalom azt jelenti, hogy az ítélet -a megtisztítás- végrehajtója lesz, ahol mindenki azt kapja, amit megérdemel. Az utolsó szavak Én vagyok az Alfa és az Ómega megerősítik, hogy ezt az Ember Fia -Imanuel- mondja.

»»» «««

Lehet, hogy valakiben felmerül a kérdés, miért bír a Teremtő számára olyan jelentőséggel az, hogy az emberek szellemileg tökéletesedjenek, és mint örök szellemek visszatérjenek a szellembirodalomba. Talán néhányan már megértették, hogy ez a visszahatás törvényének hatása. Sugárzása által a Teremtő tudatos életet adott az embereknek, és az alaperő által sok életen keresztül éltette őket, mint ahogy a szülők éltetik és nevelik gyermekeiket. A gyermek idő előtti halála, vagy normális életre való képtelensége számukra mintha meghiúsított befektetés, elvesztett remény lenne. A szülők vágyódnak arra, hogy lássák munkájuk sikeres eredményét, bár ők maguk ebből nem húznak semmi hasznot.

Éppen úgy a Teremtőnek sincs szüksége az emberi szellemekre, hiszen neki elég az isteni birodalom, és mégis látni akarja, hogy befektetése sikeresen bevégződött. Ám az öröm kétszeres: ebből a szellemnek is haszna van, mert örökké élhet egy igazságos és szeretetteljes világban, a paradicsomban.

 

»»» «««