84. Embertársaink helyes értékelése.

Kérdés:

Gyakran komoly nehézségeim támadnak embertársaim helyes megismerésével, hogy képes legyek belső értékük szerint értékelni őket. Aztán a csalódás fáj. Sok olyan ember, aki valami igazán nagyot tett, a közelebbi személyes megismerésénél nagyon kicsinek mutatkozik. Ez hogy lehetséges?

Válasz:

Ha egy embert a belső értékei, és nem az esetleges nagy földi tettei szerint akarunk megismerni, ahhoz azokra az apró részletekre kell odafigyelni, melyek a viselkedésében mutatkoznak meg.

Éppen ez a sok észrevétlenül maradt apróság mutatja azt, ami sajátos, ami személyes az embernél. Csak nagyon ritkán áll valaki a saját tetteiben. A legtöbb esetben ezeket maga elé helyezi.

Csak az érett emberi szellem egy a saját tetteivel.

Mindennapi működésében egyedül csak az ilyen a valóban élő, sok mástól eltérően, aki munkáját csak automatikusan végzi, ő maga viszont e munka mellett marad.

Az utóbb említetteknél természetesen hiányzik a munka valódi öröme. Bár ezek az emberek hűen végezhetik kötelességüket, de a végrehajtásban csak a szükségest látják, a legkedvezőbb esetben a létfontosságú szükséget; ebben soha nem találnak valódi kielégülést, és így örömet sem, de vágyakozva mindig valami másra sandítanak.

Ennek a másnak aztán általában kevés köze van a munkához, inkább az élvezetek utáni vágy beteljesedésével függ össze, melyek az igazi ember számára a kötelességek teljesítése után, az örömmel elvégzett munkából fakadhatnak; mert az igazi öröm és a felhőtlen élvezet csak a híven teljesített kötelesség, és az örömmel végzett munka tudatából fakad.

Ebben is figyelje meg az embereknél az apró részleteket; közben gyorsan felismerhető, hogy munkájukat odaadással, tehát örömmel, vagy automatikusan végzik. E szerint értékelje őket.