29. Mi az energia? Mi a nehézkedés?

Kérdés:

Mi az energia? Mi a nehézkedés?

Válasz:

Ezek a kérdések koraiak, mivel csak a későbbi előadásokban lesznek alaposan kifejtve. Szeretnék azonban legalább rövid utalást tenni:

Az energia szellem! Éppen a szellemmel kell még sokat foglalkoznom, mert a szellem magába foglalja a mai tudomány szinte minden megoldatlan kérdését. Eddig nem lett figyelembe véve, hogy a szellemnek is sok fokozata van, mivel erről senki sem tud, mert a „szellemet“ ez az emberiség még egyáltalán nem ismeri.

A szellem fokozataiban annyira sokoldalú, hogy ebből a sokoldalúságból jött létre az összes tévedés, amin az emberek még mindig hiába törik a fejüket.

Amit az egzakt tudomány energiának nevez, az valójában szellem. De nem olyan szellem, amelyből a magát tudatosító emberi szellem alakul ki, hanem egy másfajta.

Ma erről csak röviden: Az Ősteremtettek saját akaratukból a szellemi teremtésbe, vagyis a Paradicsomba sugároznak. Ezek a kibocsátások szintén szellemiek, de egy fokozattal alacsonyabbak, mivel nem közvetlenül a Szent Szellem, az Isten akaratának sugárzásából valók, hanem az ősteremtettek sugárzásából, akiket a Szent Szellem teremtett! Ez a sugárzás most lefelé hatol, szellemi fokozatként sugárszerűen áthatol a szellemi birodalom határán, és elárasztja a világűr többi részét. E lefokozódás ellenére még mindig szellemi, és élő erőt visz magában, ami nemcsak nyomást gyakorol és előre ösztönöz, hanem mágneses vonzással hat az idegenszerű, nem szellemi környezetre.

E szellemi áramlatok mágneses vonzereje azonban nem rendelkezik olyan nagy saját erővel, mint az az ősteremtésből való erő, mely az egész univerzumot tartja. Ez teszi lehetővé, hogy a szellemi birodalomból érkező áramlatok a más nemű környezetből mindig csak apró részecskéket vonzhatnak magukhoz, és ezekkel beburkolózhatnak. Ez a folyamat felaprózza a korábban egységes áramlatokat. Természetes történés során az ilyen szellemi áramlat számtalan szemcsére osztódik, mert az odavonzott burkok centrifugálisan hatnak. Ezek a burkok most persze egészen jelentéktelenek, a különböző fajtájú szomszédos környezet vékonyka rétegecskéi, mivel a szellemi áramlat egyedi kis szemcséiben is csak jelentéktelen mágneses visszatartó erő van, ami méreteivel arányos. Így aztán fokozatosan elektronok, atomok stb. jönnek létre.

De az idáig vezető út végtelenül hosszú. Ma szeretném ezt az utat is röviden leírni. Képzeljék el: Az Ősteremtettek sugárzása aktív akarásukból adódóan áthatol a Paradicsom határain túlra. A lényszerűség birodalmába mint mágnesesen vonzó idegenek érkeznek. Maga a lényszerűség is több fokozatból áll, ezt előzetesen csak három alaptípusra szeretném felosztani: a finom, a közepes és a durva lényszerűségre, eltekintve közben a tudatos lényszerűség -ami ebben a fajtában a legmagasabb- alaptípusaitól, és a tudattalan lényegszerűségtől is.

Amikor a szellemi áramlat belép a finom típusú lényszerűségbe, azonnal megtörténik a finom lényszerűségbe való beburkolás, amit az áramlat mágneses ereje vált ki, amely egyidejűleg élénk mozgást is eredményez. Ez a beburkolózási folyamat úgy néz ki, mintha ellenséges sereg támadt volna erre a betolakodóra, vagyis a szellemi áramlatra, míg a valóságban csak a szellemi az, ami új környezetének számára idegen fajtájában mozgást vált ki, mégpedig saját mágneses vonzereje által. A nagy sebességgel vonzódó lényszerű ennek elébe siet. A beburkolózással egyidejűleg bekövetkezik az áramlat szétporladása is. A szellemi és a finom lényszerűség között nincs semmi keveredés, csak a szellemi lett lényszerűbe burkolva. A szellemi szemcsék képezik a magot, körös-körül beburkolva finom lényszerűséggel, amit a szellemi mag mágneses vonzereje rögzít.

De a szellemi mag a burok ellenére is megtartja mágneses sugárzását, és így áthatol ezen a finom lényszerű burkon. Az áthatolás közben azonban hő keletkezik, és megváltozik a szellemi szemcse sugárzása is. Ezzel a kapcsolódással a kilépéskor mássá lesz, mint ami korábban volt, és ezzel a változással befolyásolni képes a közepes lényszerűséget.

A finom lényszerűség odavonzásával egyidejűleg a burokban sor kerül az egyes finom lényszerű részecskék összenyomására, vagyis ezek felhalmozódnak minden szellemi szemecske körül; és ez az összenyomott felhalmozódás kiváltja egy bizonyos tömeg terének csökkenését, ami a finom lényszerűség kötetlen környezetéhez képest még szabadon lebeg. Ezért már nincs a szellemi birodalom -a paradicsom- vonzereje által ugyanazon a szinten tartva, mint a még szabadon lebegő részecskék. Az összenyomódással további távolodásra kerül sor az egyforma folytonossággal dolgozó mágneses erőközponttól, ami a szellemi teremtés, a Paradicsom lényegében rejlik. És ez a történés jelenti a nehézkedés törvényének színrelépését. Ez egyben fordulópont az eddig lejátszódott történés hajtóerejében is.

Erre a folyamatra jól oda kell figyelni: Az Ősteremtettek akaratának működése révén sugárzások jönnek létre. Szükséges megjegyezni, hogy ez a sugárzás nem maga az akarat, hanem csak az akarat kísérő jele, az akarat fő áramlatának mellékhatása. Ezek a mellékhatások, kezdeményezőiktől ellenőrizetlenül, még mindig annyi átütő erővel bírnak, hogy kitaszítatnak a szellemi birodalom határán túlra, és szellemi fajtájuknak megfelelő mágneses vonzerejükkel ott olyan hatást váltanak ki, amit éppen leírtam. Ennek nincs semmi köze az Ősteremtettek akaratának fő áramlatához. Az mindig csak közvetlenül az eltervezett célra van hatással. Sokkal erősebb és tudatosabb. Erről majd egy más alkalommal lesz szó.

A határon túlra tolódott szellemi porszem közvetlen beburkolása meggátolja, hogy azonnal önműködően visszatérjen a szellemiségbe, mert körülötte felhalmozódott a finom lényszerűségnek egy rétege; jobban mondva a szellemi porszem vonzereje ott tartja. A mágneses központtól való eltávolodás első történése tehát a kitaszíttatás, mint egy bizonyos tudatos akarás mellékhatása. Az első burokkal, mint a további mozgás okával, azonnal az ellenkezője történik: szükségessé válik a további távolodás, amit a finom lényszerűségből létrejött besűrűsödés vonzása okoz az eddigi környezethez -a többi, még be nem sűrűsödött finom lényszerűséghez- képest. Onnan aztán, mint a mozgás hajtóereje, mindig több tényező hat együttesen. Minden további burokkal ehhez egy új tényező járul.

Itt meg kell említeni, hogy az egész teremtésben minden egyes faj a saját lényegével alkalmazkodik a szellemi teremtés vonzerejéhez; eleve mindig össze van hangolva a szabad, tőle független, vagyis nem összenyomott esedékes fajtával.

Tehát a finomanyagúság a vonzerő másféle fokához alkalmazkodik, mint a durvaanyagúság. De épp úgy másféléhez, mint a lényszerűség. Így történik, hogy a szellemi porszem összenyomott finomanyagúsággal való beburkolásakor azonnal fellép a szellemi teremtés egy más fokú vonzereje, ami a beburkolt szellemi porszemet a vonzódási ponttól tovább taszítja.

Ez a folyamat minden egyes új beburkolásnál megismétlődik. A nehézkedés törvényének nevezik, ami a valóságban minden dolognak a szellemi teremtés természetes vonzerejétől való eltávolodás lehetőségébe van beágyazva! Az eltávolodásnak ezt a lehetőségét a különböző változásokhoz kötött aktuális állapot feltételezi.

A további folyamat tömörebben kifejezhető: A finom lényszerűség összenyomott burka az úgynevezett süllyedést hozza magával -a mi fogalmaink szerint- a fent említett hatások következtében, és így közeledik a középső lényszerűséghez, amelyre most a burok által megváltoztatott szellemi sugárzás éppen olyan vonzóan hat, mint korábban a szellemi porszemek a finom lényszerűségre. Itt megint oda kell figyelni, hogy a szellemi porszemek közvetlen, vagyis változatlan sugárzása, nem tudna olyan erősen hatni a közepes lényszerűségre, mint a finom-lényszerű burok által most megváltoztatott sugárzás. Csak ez lehet majd olyan vonzó hatással a közepes lényszerűségre, hogy ez egy további burokként azonnal rátapad a finom-lényszerű burokra, amit a szellemi porszemek módosult vonzereje tart fenn.

Ezzel ugyanaz a folyamat indul be, mint előzőleg a finom lényszerűségben. A szellemi por sugárzása itt ismét megváltozik, mivel már két burok módosítja. Ez így folytatódik a durva lényszerűségbe; majd onnan a finom, közepes és durva finomanyagúságba. A szellemi porszem mindig egy más fajtájú új burkot vesz fel, míg végül leszáll a finom durvaanyagúságba, és ebből való burkot vesz magára. Onnan süllyed a közepes durvaanyagúságba, és csak azután a nehéz, vagyis a durva durvaanyagúságba, ami szabad állapotában teljesen megfelel testünk és látható környezetünk durvaanyagúságának. Azonban csak ezzel lesznek teljesen azzá, amit a mai egzakt tudomány ismer, vagyis elektronokká, atomokká stb.

A meghajtó energia azonban mindenben csak a mag, a parányi szellemi por, ami a szellemiségben a legalacsonyabb fokozatnak számít, és ami csak az Ősteremtettek akaratának a mellékhatása az úgynevezett paradicsomban, a teremtés szellemi központjában.

Ez a leírás így természetesen még nagyon egyoldalú. Az elmondottak csak akkor lesznek hasznosak, ha figyelembe vesszük az azonneműség törvényét is. Különösen a burkokra kell figyelni, mert minden egyes burok (héj) csak a saját nemű törvényeknek van alárendelve, ami azt jelenti, hogy a szellemi por mindig csak ott nyilvánulhat meg helyesen, ahol a legkülső burka éppen azonos neműségben van. Vagyis a durva anyagú burokkal csak a durvaanyagúságban, és itt megint csak egy egészen meghatározott megfelelő fajtában. A finom anyagú burokkal csak az azonos nemű finomanyagúságban. A lényszerű burokban csak a lényszerűség megfelelő fajtájában.

Természetesen ez azt jelenti, hogy a már említett nehézkedés (gravitáció) törvénye, vagyis a szellemi birodalom vonzerejétől való eltávolodás lehetősége, leginkább mindig csak az aktuális külső burokra hat. Tehát ami a tartózkodási helyét és a közvetlen működést illeti ez a külső burok a meghatározó. A más fajokhoz vezető bejáratok nyitókulcsai, mint például a finom lényszerűségből a közepesbe és a durvába, és aztán az anyagiságokba, a szellemi por sugárzásának változásaiban keresendők, melyekre minden további buroknál sor kerül. E változások nélkül nem lenne lehetséges se az átmenet, se a vonzó hatás. A szelleminek tehát teljesen tétlennek kellene maradnia, ha átmenetek nélkül közvetlenül az anyagiságba jönne, mivel így hiányozna neki a kapcsolódás minden lehetősége.

Végül még valamit: Magyarázataimból az következik, hogy egyedül a szellemi nincs alávetve a nehézkedés törvényének! Az nem ismer semmi nehézkedést, és ezért mindig, mihelyt megszabadul a burkaitól, feltartóztathatatlanul emelkednie kell, illetve fel kell szállnia a szellemi birodalomba, ami nincs alávetve az általunk ismert nehézkedés törvényének.

A félreértések elkerülése végett szeretnék rámutatni arra, hogy az ember szellemi csírája teljesen másfajta szellemiségből való, mint az itt ábrázolt áramlatok. Sokkal több vonzerővel is rendelkezik, amit a beburkolt szellemi porra bizonyos fokig közvetlenül is alkalmaz. Most már számos hallgató képet alkothat a szellemi fajok nagy elterjedtségéről az utó-teremtésben, vagyis a mi részünkben is, és mivel a szellemi nincs alávetve a környezet gravitációjának, óriási erőt hordoz magában a szellemi eredetéhez való felemelkedésre, és kapcsolódva az onnan érkező vonzerőhöz, az egész univerzum támasztékául szolgál, és segít fenntartani a pálya irányát, amit mindennek be kell tartani.

Ez egy olyan nagy terület, hogy a mai kis áttekintést még sok előadásra kell majd szétosztani, hogy a hallgatókat és az olvasókat ebbe megfelelően bevezessem. Bár látszólag bonyolult, itt is minden a legnagyobb egyszerűségben rejlik. Egyedül az emberi szellem eltérése, amit szellemi fogékonyságának elnyomása okozott, kényszerít engem arra, hogy a hallgatókat a többéves előadások során az ész fárasztó ösvényein vezessem, mivel ezek sűrűjében kivétel nélkül mindenki elveszne.

A leírt részecskék csillagokká csoportosulása, a bennük lévő szellemi mágneses erejének egyidejű felhalmozódásával, melyek a rájuk ható nagy szellembirodalombeli központon kívül magukban és egymás között is saját vonzási központokkal rendelkeznek, melyek persze a szellembirodalmitól sokkal gyengébbek, és amelyek tekintettel a Paradicsomtól, mint a főközponttól való nagy távolságra, külön-külön és egymás között is hathatnak, annak ellenére, hogy állandóan a szellemi paradicsom fő vonzerejének hatása alatt maradnak. Ez azonban egy külön előadássorozatot fog képezni. Épp úgy, mint a részecskék emberi, állati és növényi testekbe való csoportosulása.

A tudás hatalom! Ez egy gyakorta használt kifejezés, ám ahhoz másfajta tudásra van szükség, mint amiről mi ma azt hisszük, hogy birtokunkban van. Ennek szellemi tudásnak kell lennie, nemcsak észbeli ismeretnek! Ebben az egzakt tudomány eddig még nem ért el semmi különöset; és az összes többi bizonytalan tapogatózásával elveszik az alacsonyabb területek számtalan hiányosságának birodalmában. Csak az, aki ismeri a teremtés összes titkát, virágoztathatja fel vagy döntheti romba az anyagi világot.