59. Büntet az Isten?
Kérdés:
Miért büntet az Isten néha olyan keményen?
Válasz:
Az Isten egyáltalán nem büntet! Nem is fenyeget, nem is csábít. Ez mind hamis emberi hiedelem. A Mózes által adott Tízparancsolat is csak útmutatást jelent, hogy hogyan juthat el az ember a boldog élethez. Csak az ember osztogat büntetéseket társadalmi rendjében. De sajnos helytelen módon, tökéletlenül, és még tökéletlenebb megvalósítással, mint mindenben, amit kitalált. Magát a büntetés szót csak az ember találta ki önmagából, korlátozott felfogásával.
A jobb megértés céljából vegyünk egy eléggé földi példát: Egy bizonyos üzletember társult egy másikkal. A barátja körültekintőbb, és jobb az emberismerete. Amikor ez az üzletember rákérdezett a különböző üzleti problémák okára, ez a barátja figyelmeztette, és azt tanácsolta, hogy a lehető leggyorsabban szüntesse meg ezt az üzleti kapcsolatot, mivel üzlettársának rossz szándékai vannak, és saját érdekét akarja kíméletlenül követni, az üzletember kárára. A barátja röviden és világosan megmondta a kereskedőnek, hogy jelentős veszteséget fog szenvedni, ha nem hallgat az ő tanácsára. Az üzletember azonban nem hallgatott erre a tanácsra, mivel még nem állt módjában felismerni barátja aggodalmainak igaz voltát, mivel ezeknek semmi jelét nem látta.
A barát figyelmeztetései csak néhány évvel később teljesültek be. Az üzletember nagy veszteségeket szenvedett társa hibájából, aki nagyon ügyesen hajtotta végre előre átgondolt tervét üzlettársa megkárosítására. Az üzletember ezt most büntetésnek nevezte azért, mert nem hallgatott barátja figyelmeztetésére, és igyekezett ezt büntetésként értelmezni.
Ilyen az emberek hozzáállása a Fényhez is. Onnan időben számos figyelmeztetés jön számukra, amiket ha meghallgatnának, sok rosszat elkerülhetnének. De ha valami rossz éri őket, amit maguk okoztak, és aminek meg kellett mutatkoznia engedetlenségük miatt, vagy mert nem akartak ráhallgatni, akkor azt hiszik, hogy ez Isten büntetése. Ráadásul ki tudja milyen nagynak képzelik magukat, ha türelemmel viselik ezt a „büntetést“, és ezért külön jutalmat várnak az Istentől, legyen az akárcsak a belső emelkedettség érzete jóságukért.
Ez mind önámítás és hazugság. Mert Isten ezzel nem bünteti őket, hanem konokságukkal ők maguk idézték elő ezt a rosszat. A Fényből megfigyelhető, amikor egy ember, vagy az egész emberiség hamis útra lép, aminek ugye szükségszerűen egészen konkrét célhoz kell vezetnie. Ez a vég, amit az ember sokszor nem láthat, vagy inkább nem akar látni, a Fényből pontosan felismerhető. Az ember vagy az emberiség figyelmeztetve van. Ha nem engedelmeskednek és konokul mennek tovább a maguk útján, akkor természetes, hogy egy idő után el kell jutniuk ehhez a véghez. Ez a vég azonban nem a Fényből érkező büntetés, hanem ezt maguk az emberek készítették elő az út megválasztásával. A Fény csak igyekezett eltéríteni ettől az emberiséget, és más pályára állítani, olyanra ami a rossz véget elkerülné, és az örömteli véghez vezetne.
Vagyis az Isten nem büntet, hanem mindezt maga az ember okozza, ha nem hagyja magát figyelmeztetni. Ezért nagy istenkáromlás azt mondani: „Istenem, milyen keményen büntetsz!“ Hamis a vád is: „Hogy engedhet meg ilyesmit az Isten!“